Az euró a közös uniós valuta Ausztriában, Belgiumban, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Írországban, Luxemburgban, Németországban, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban 1999. január 1. óta, Görögországban pedig 2001. január 1. óta hivatalos fizetőeszköz. 2002. január elsejétől készpénzben is megjelent. A tizenöt EU-tagállam közül csak Dánia, Nagy-Britannia és Svédország tartotta meg nemzeti valutáját.
A kettős készpénzhasználat időszaka hivatalosan legkésőbb június 30-ig tarthat, de az érintett országok többségében az eddigi nemzeti valuta csak február 28-ig marad hivatalos fizetőeszköz. Hollandia már január 27-re, Írország február 9-re, Franciaország pedig február 17-re kívánja lebonyolítani a teljes átállást.
A bankjegyek hét címletben kerültek forgalomba. Mindegyiket egy-egy uralkodó színárnyalat jellemzi, és a többiétől eltérő - hidakat, boltíveket, kapukat és más absztrakt építészeti motívumokat ábrázoló - rajzolat díszíti. A valutaunióban részt vevő országok politikai megfontolásból úgy döntöttek, hogy a bankjegyeken ne szerepeljen semmiféle nemzeti jelkép és egyáltalán semmilyen motívum se, amelyik bármely országra emlékeztethetne. A rajzolatok így képzeletbeli építészeti elemeket mutatnak. Nem ez a helyzet az érmékkel, amelyeknek csak az értéket jelző oldala közös, a másik oldalon az egyes országok által választott nemzeti jelképek láthatók.
A legkisebb címletű, 5 eurós bankjegy szürke, a 10-es rózsaszín, a 20-as kék, az 50-es narancs, a 100-as zöld, a 200-as sárga, az 500-as pedig lila árnyalatú. Mindegyiken egységesen az EURO felirat, illetve ennek görög betűs változata szerepel. Az övezet országai közül egyedül Görögország használ a latin ábécétől eltérő írásmódot.
Az eurót már most is az egyik legnehezebben hamisítható pénznek tartják, védelmére a létező legkorszerűbb biztonságtechnikai eljárásokat alkalmazták. Ilyen a bankjegyek előállításához használt speciális, gyapotalapú papír, a bankjegyekbe szőtt biztonsági fémszál és fémfüsthologram, a különféle dombor- és mikronyomatok, a vízjel, valamint a mágneses tulajdonságokkal rendelkező, illetve fényre változó árnyalatú festékanyagok. És ezen kívül vannak még olyan különleges megoldások is, amelyeket csak az övezet jegybankja, az Európai Központi Bank szakértői ismernek.
Az érmék között van 1 és 2 eurós, a közös valuta váltópénze, a - francia nyelvet használó országokban centime-nak is nevezett - cent pedig 1, 2, 5, 10, 20 és 50 centes értékben kerül forgalomba.

Mióta 1998. december 31-én a pénzügyi unióban részt vevő országok nemzeti valutáinak árfolyamát véglegesen az euróhoz rögzítették, az átváltási arányok a következők:
osztrák schilling: 13,7603
belga frank: 40,3399
luxemburgi frank: 40,3399
holland forint: 2,20371
finn márka: 5,94573
francia frank: 6,55957
német márka: 1,95583
görög drachma: 340,750
ír font: 0,787564
olasz líra: 1936,27
portugál escudo: 200,482
spanyol pezeta: 166,386