Az új számviteli törvényben számos olyan kérdéskör van, amellyel érdemes a vállalkozóknak, vállalatvezetőknek tisztába lenniük. Ehelyütt háromra térünk ki részletesebben. Ám a számviteli munka csak a törvény teljes áttekintése után kezdődhet meg.

A fogalomrendszer
Az új törvény kiemelte a részben a korábbi szabályozásban is meglévő, a normaszövegben szereplő legfontosabb fogalmakat, értelmező rendelkezéseket. Nehéz közöttük fontossági vagy bármely sorrendet meghatározni. Rendező elv csak az lehet, hogy amelyekkel legelőször találkozhatunk, azokat kell a legsürgősebben értelmeznünk; így talán a költségstruktúrát érintőket célszerű először tanulmányozni.

A számviteli törvényben meghatározott fontosabb új fogalmak:
• közvetített szolgáltatás,
• hasznos élettartam,
• maradványérték,
• beruházás,
• felújítás,
• karbantartás,
• behajthatatlan követelés,
• hitelviszonyt megtestesítő értékpapír,
• FIFO módszer,
• igénybe vett szolgáltatás,
• egyéb szolgáltatás,
• személyi jellegű egyéb kifizetések,
• függő kötelezettség,
• biztos (jövőbeni) kötelezettség.

Ezekkel a fogalmakkal minden vállalkozónak meg kell ismerkednie, és saját vállalkozására értelmeznie kell azokat.

A legfontosabb teendők
Minden vállalkozásnak belátható időn belül el kell végeznie a következőket:
• a mérleg és az eredménykimutatás formájának megválasztása;
• az ahhoz szükséges számlatükör és -rend elkészítése;
• a számlarenden belül az abban foglaltakat alátámasztó bizonylati rend megalkotása;
• a szükséges rendező tételek számbavétele, az átvezetések lekönyvelése;
• a 2000. évi mérleg és eredménykimutatás konvertálása oly módon, hogy a 2001. évről készítendő beszámoló nyitó adatait a választott beszámolási formának megfelelő új számviteli törvény szerint lehessen kimutatni;
• a számviteli politika elkészítése, amely magában foglalja a leltárkészítési és leltározási, az értékelési, (ahol kell) az önköltség-számítási és a pénzkezelési szabályzatot.

Az új törvény nagyobb lehetőséget ad a mérleg és az eredménykimutatás formájának megválasztására kinek-kinek a tevékenysége, szemléletvilága alapján. Csak ezután lehet a számlatükröt és az ahhoz kapcsolódó számlarendet elkészíteni.

Már a 2001. év nyitó tételei előtt célszerűnek látszik az 1–4-es számlaosztályhoz tartozó főkönyvi számláknak a megnyitása új tartalommal, de a régi összeggel. Rendezőmérleg készítésére azonban most nincs szükség. Elegendő a főkönyvi számlák közötti átvezetések elvégzése. Ennek technikai módját ki-ki maga választhatja meg. A lényeges, hogy a záró főkönyvi kivonat, amelyből a 2000. évi mérleg készül, értékben egyezzen meg az új törvénynek megfelelő számlatükör szerint elkészített nyitó főkönyvi kivonattal.

A számviteli politika elkészítéséhez figyelembe veendő új szempontok:
• Új mértékek a lényeges és a jelenős hibára, helyesbítésre. A lényeges hibát valószínűsítő tartalmi kritériumot a saját tőke 20 százalékos mértékében határozták meg.
• A szemléletben az óvatosság elve háttérbe szorul a valódiság, az összemérés elvével szemben.
• Az eszközöket át kell sorolni, ha hasznosításuk megváltozik.
• Beszerzési ár, előállítási költség helyett bekerülési érték elnevezést használ a törvény, némi tartalmi változással.
• A terv szerinti értékcsökkenés alapja a maradványérték levonása utáni összeg.
• Az üzembe helyezést hitelt érdemlően dokumentálni kell.
• Az eszközök, kötelezettségek együttes árfolyamnyeresége ellentételezi ezek együttes árfolyamveszteségét az eredmény szempontjából. Ha árfolyamnyereség marad, azt aktív időbeli elhatárolásként kell elszámolni, és a következő időszak árfolyamveszteségének ellentételezésére kell felhasználni.
• Telefonhálózat használati jogát a vagyoni értékű jogok között, az ingatlanhoz kapcsolódó fejlesztési hozzájárulásokat a tárgyi eszközök között kell kimutatni.
• Kereskedelmi áruk leltárértékelési különbözete az egyéb bevételek, egyéb ráfordítások között szerepel (nem költségkorrekció).
• A kamatozó értékpapírok vételárában foglalt kamatot a kamatbevételekből le kell vonni (nem bevétel).
• A bizonytalanná vált követelésekre nem céltartalékot kell képezni, hanem értékvesztést elszámolni, amely visszaírható.
• A lekötött tartalék tartalmazza a nem szabad rendelkezésű tőkét.
• Az időbeli elhatárolások jogcímeit pontosították.
• Változott az eredmény összetevőinek könyvelési előírása, minden ráfordítást át kell vezetni a 8-as számlaosztályba.
• Az eladott áruk beszerzési értékét, az igénybe vett szolgáltatásokat ráfordításként kell könyvelni.
• Megszűnt a szokásos vagy rendkívüli mértéket mérlegelő minősítés, csak a törvényben tételesen előírtak tartoznak a rendkívüli fogalomkörbe.

Bizonylati elv, fegyelem, számviteli bizonylatok
A törvény indoklása szerint a bizonylatokat sok esetben nem az előírásoknak megfelelően használják, hiányosak, nem őrzik őket megfelelően, a szabálytalanul kiállítottakkal esetenként visszaélnek. Ezért a törvény szabályozza, hogy a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lenniük. A bizonylatok viszont csak akkor alkalmasak a hitelesség bizonyítására, ha a törvény hatálya alá tartozók „egégesen”alkalmazzák a bizonylatok legfontosabb, törvénybe foglalt tartalmi és alaki kellékeit.

A számviteli bizonylatok, a bizonylati elv és fegyelem új szabályozása nagyrészt azonos az előző törvényben foglaltakkal: minden gazdasági eseményről bizonylatot kell kiállítani; a számviteli nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján lehet adatokat bejegyezni. A bizonylatok feldolgozásának rendje: pénzeszközöket érintően a pénzmozgással egyidejűleg, illetőleg a pénzintézeti értesítés megérkezésekor, egyéb esetben a tárgyhót követő 15-éig esedékes. Egyéb műveletek adatait a tárgynegyedévet követő hó végéig kell a könyvekben rögzíteni (korábban „negyedévenként” volt a normaszöveg).

A bizonylati rendet megszigorították. Úgy járhatunk ezzel, mint az áfatörvénynek a számla tartalmára vonatkozó előírásaival, amelyeket - bár 1993 óta szinte változatlanul benne foglaltattak a törvényben - komolyan venni csak 2000-től kellett. Most, ha nem tévedek, az ellenőrzések a bizonylati fegyelmet fogják megcélozni.
Minden bizonylatra rá kell vezetni a könyvelés módjára és a könyvviteli számlákra történő hivatkozást, ami a kontírozást jelenti. Azt azonban nem tudom teljes bizonyossággal megmondani, hogy mit érthetett a törvényalkotó a „könyvelés módján”; ez lehet például az, hogy egyszeres vagy kettős, esetleg kézi vagy gépi.

A könyvviteli nyilvántartásokban történő rögzítés időpontja alatt valószínűleg a főkönyvi könyvelés időpontját kell érteni, az igazoláson pedig azt, hogy ki rögzítette. Vélelmezhetően például egy költségszámlánál nem ez az első könyvekben való rögzítés, hiszen ezt megelőzi a bejegyzés a pénztárkönyvbe (pénztárnyilvántartásba).

A „minden adat, amelyet jogszabály előír” kitételbe nagyon sok minden beletartozhat, vagy éppen nem. A vám- és jövedéki bizonylatokon a vám- és a jövedéki törvényben foglalt előírásoknak kell megjelenniük, de a sort bizonyára lehetne folytatni valamennyi ágazati előírással. Ez a fogalomkör még sok vitára ad majd okot, főként, ha az ellenőrzés vagy a könyvvizsgáló tágan értelmezi.

Új előírás: a számlák aláírási kötelezettsége. „A számla, az egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány alaki és tartalmi hitelességét, megbízhatóságát a gazdálkodó képviseletére jogosult személy vagy az általa a bizonylat aláírására feljogosított személy (ideértve a polgári törvénykönyv szerint vélelmezett képviseletet is) a gazdálkodó azonosító adatainak feltüntetésével és aláírásával igazolja.”

A vállalkozások többségénél a képviseletre jogosult személy nem személyesen fogja a számlákat aláírni. Fel kell készülni arra, hogy a Ptk. szerint a meghatalmazást írásban kell adni a feljogosított személyeknek, még az üzletben elárusító úgynevezett vélelmezett képviselőnek is. Ugyanis könnyen előfordulhat, hogy a nem meghatalmazott által aláírt számla nem lesz adóigazgatási azonosításra alkalmas. Mindezek figyelembevételével körültekintően kell elkészíteni a számlarendet alátámasztó bizonylati rendet.

Úgy látszik, elengedhetetlen követelmény minden kiadás utalványozása, mert csak ez alapján vezethető be a könyvekbe a tétel. Ez történhet a kapott készpénzfizetési számlán is oly módon, hogy az ügyvezető vagy az általa meghatalmazott ráírja: kifizethető.

A bizonylatokat tartalmi szempontból is minősíteni kell. Sokszor előfordul ugyanis, hogy egy vásárlási számla több költséghelyen is elszámolható, ilyenkor a vállalkozónak és nem a könyvelőnek kell minősíteni (anyag-e valamely tétel vagy éppen áru stb.).

A bizonylati fegyelem megszilárdítására irányuló előírások legalább annyi problémát felvetnek majd, mint a számla tartalmára vonatkozók. Sajnos, az esetek többségében most is többletmunkával fogunk előállítani olyan adatokat, amelyek információs tartalma nem lesz több. A szabályok betartására azonban figyelni kell, mert az adóhatóság mulasztási bírságot szabhat ki, a könyvvizsgáló pedig nem adhat tiszta elfogadó nyilatkozatot.

Kerekes Anikó

*

Számviteli bizonylat
Számviteli bizonylat minden olyan, a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, számlát helyettesítő okmány, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat), amelyet a gazdasági esemény számviteli nyilvántartása céljára készítettek, és amely rendelkezik a meghatározott alaki és tartalmi kellékekkel.

A számviteli bizonylat alaki és tartalmi kellékei közül a többség már az előző szabályozásban is élt:
• megnevezés, sorszám vagy egyéb azonosító;
• a kiállító gazdálkodó - ezen belül a szervezeti egység - megjelölése;
• az elrendelő, utalványozó és végrehajtást igazoló személy, ellenőr aláírása, készletmozgás- és pénzkezelési bizonylatokon az átvevő, az ellennyugtákon a befizető aláírása;
• a kiállítás időpontja, illetve annak az időszaknak a megjelölése, amelyre az adatai vonatkoznak;
• a gazdasági művelet tartalmának leírása vagy megjelölése, a változások mennyiségi, minőségi és értékbeli adatai;
• külső bizonylat esetében a kiállító neve;
• adatok összesítése esetén az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok körének, valamint az időszaknak a megjelölése.

Új:
• a könyvelés módjára, az érintett könyvviteli számlákra történő hivatkozás (kontírozás);
• a könyvviteli nyilvántartásokban történt rögzítés időpontja, igazolása;
• „minden olyan adat, amelyet jogszabály előír”.