Fájjon-e nekünk, hogy a jennel elég nehezen boldogul a fejlett világ? Vagy inkább csak arra a zavarra kell tekintettel lennünk, amelyet a jegybankelnöki tisztség várományosának meg nem nevezése okoz? Voltaképpen mindkettőt úgymond lereagálja a piac idehaza is. S bár sokan hiszik, hogy az értékelésekben - netán a Járai-utód megnevezésében - is bővelkedő parlamenti ülésszak-nyitány pezsgést is visz a pénzpiaci folyamatokba is, a legtöbben inkább az utóbbi napok-hetek megnyugtató jeleit tartják a valóban fontosnak.

A napokban megjelent külkereskedelmi hiány adatai kedvezőbb folyamatokat sejtetnek, s ez vissza is köszönt a forint árfolyama alakulásában is, hiszen a várakozásoknál valamelyest jobb számok aznap például "elérték", hogy a régió többi valutájának gyöngülésétől kicsit elszakadva, a 252,7-253,8 Ft/eurós sávot nem hagyta el.  Egyelőre Brüsszelből sem érkeztek borúlátó hírek arról, hogy a magyar konvergencia programot netán "baj érné", s voltaképpen a hitelminősítő intézmények várakozásairól kiszivárogtatott kevéske adat sem mondható baljósnak.

Mindez elkényelmesedésre nem ok persze, de arra igen, hogy több figyelmet fordítsunk azokra a nemzetközi fejleményekre, amelyek például befolyásolják a jen helyzetét. Akárhogy is, de annyira mélyre a dollárral szemben, mint a múlt hét utolsó napjaiban, sok évvel ezelőtt süllyedt utoljára a japán valuta. A piac - mint mindig - észnél volt és van, hiszen a roppant olcsó jenben felvett hitelt előnyösen lehet kihelyezni máshol, a befektetők pedig gondosan így is tesznek. De azért azt sem bánná több európai ország - és persze a nevükben reagáló Európai Központi Bank -, hogy több szabállyal működjön a nemzetközi pénzpiac és bizonyos rálátással lehessen lenni a hadge fundokra. Arról, hogy megvitatásra ajánlották uniós pénzügyminiszterek kollégáiknak a témát, tudni lehetett az esseni pénzügyi csúcstalálkozó előtt. Arról, hogy akár belemélyedtek, akár csak rálegyintettek a témába, nem nagyon lehet most még tudni.

A G7-ek pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek megbeszélését megelőzően egy biztos pontot - voltaképpen üzenetet - talált a pénzpiaci folyamatok megfigyelője, az EKB kamatdöntését és a kötelező kommentárt. A változatlanul hagyott alapkamatról pontosan lehet tudni, hogy mintegy negyedéven belül emelkedni fog. Bár nem kevesen gondolták, hogy az év elejei szintről, a 3,5 százalékról most elmozdul a kamat, tévedtek. Abban azonban nem tévedtek, hogy felfelé mutató inflációs kockázatokkal célszerű számolni. A kérdés az, hogy a következő hónapban a 3,75 százalékra való emelést az EKB "végállomásnak" tekinti-e, vagy záros határidőn belül a 4 százalék elérése jelenti a tényleges plafont.