A miniszter nyilvánvalóvá tette, hogy a tulajdonosok, a kereskedelmi bankok és az állam képviselői abban érdekeltek, hogy mentőövet kapjon a Transelektro. Ezzel munkahelyek ezreit lehet megvédeni, kifizethetővé válnak a cégcsoporttal szembeni jogos követelések, s végső soron az állam bankjának, a Magyar Fejlesztési Banknak a befektetéseit is meg tudják óvni. A GKM olyan eljárást kezdeményezett, amilyen megfelel az Európai Unió normáinak, az úgynevezett megmentési és szerkezet-átalakítási módszer végén kormányhatározat, majd uniós vizsgálat esedékes még.
A magyar iparkultúra kiemelkedő vállalatának nevezte Kóka János az energetikai cégcsoportot, melynek piaci lehetőségei jelen pillanatban is biztatóak. A miniszter információi szerint a cégeknek 50 milliárd forint körüli élő rendelésállománya van, s bár a most kialakult helyzet több vásárlót elbizonytalanított, az is realitás lehet, hogy jócskán bővíthető a holding piaca. A miniszter éppen ezért felkérte az ITDH-t, valamint a minisztériumhoz tartózó gazdaságdiplomáciát, hogy milyen további külpiaci lehetőségekkel élhet a nagyvállalat.
A csoport teljes külső hitel- és tőkeállománya körülbelül 47 milliárd forintot tesz ki, ebből 22 milliárd forint - felerészt exporthitel formájú - állami pénz, vagyis ennyivel járult hozzá az állam a Transelektro működéséhez részben tulajdonosi minőségben is. Nem lejárt hiteleket takar a 22 milliárd forint, hanem a korábbi állami és kereskedelmi banki finanszírozást testesíti meg. Láthatóan ennél több pénzre van szükség - érvelt Kóka János -, hiszen a cég nehéz likviditási helyzetbe került. A megoldás rövid és hosszú távú programok végrehajtását igényli. A miniszter éppen ezért felkérte az MFB-nek és az Eximbanknak a vezetőit a transelektrós hitelek átütemezésére, s közölte: szükséges a kereskedelmi bankok hasonló lépéssorozata is. Emellett újabb, friss pénzzel is segítendő a cég működése. Kóka János világossá tette, hogy az újabb hitelezés előfeltétele a garanciális elemek számba vétele, különben felelőtlenség lenne további milliárdok Transelektróba való pumpálása. Hasonlóan elengedhetetlen a reorganizáció elindítása is a cégcsoportnál, s nem pusztán a pénzügyi feszültségek megszüntetése, hanem a holding hosszú távú életképessé tétele, fejlődése érdekében. Ehhez a tulajdonosok és a bankok hozzájárulása éppen úgy elengedhetetlen, mint a bankok aktív szerepvállalása. Az eredeti tulajdonosoktól tehát annak ígérete is kellett, hogy akár készpénzzel, akár a birtokukban lévő ingatlanportfolió terhére történő kötelezettségvállalás megengedésével is részeseivé válnak a pénzügyi megoldásnak. A már most tudható pénzügyi segítség első biztos része az Eximbanktól származó egymilliárd forintnyi friss likviditás elindítása, de ennél több pénzre, körülbelül 5 milliárdra van szükség azonnal. Ehhez több szereplőnek - beleértve a tulajdonosoknak és a bankoknak - a gyors megállapodására, garanciáinak megteremtésére van szükség. Az Eximbank egyébiránt főleg a meglévő vevői követelés faktorálását vállalja.
Azt is Kóka János jelentette be, hogy hétfőn, január 23-án egyfajta pénzügyi szindikátust alakítanak a kereskedelmi bankok. A konzorcium vezetője a Magyar Külkereskedelmi Bank, illetve annak elnöke, Erdei Tamás lesz. A hitelintézetek ekkor döntenek arról, hogy milyen egységes struktúrát kialakítva folytatják a Transelektro finanszírozását. A cégcsoport menedzsmentje - folytatta a miniszter - elfogadni volt kénytelen a bankok azon igényét, hogy válságmenedzsmentet neveznek a holding és cégei élére. Kóka János azt még nem tudta elmondani, hogy ki, illetve kik lesznek a feladattal megbízott személyek. A cégcsoport konszolidációján keresztül olyan eredményjavulást szándékozik eléretni a miniszter, hogy megérje felfuttatni a termelést. A cél, hogy a további megrendelés-állomány ne újabb veszteségeket, hanem nyereséget produkáljon. A kilábalási stratégia tehát konkrét reorganizációs tervvel egészül ki.
#page#
A Transelektro elnöke a válságos helyzet kialakulásának okait ismertette, kitérve arra az általános állapotra, hogy a magyar tulajdonú iparvállalatok alultőkésítettek. A hitelállomány mértékét Székely Péter nem tartotta rendkívülinek, hiszen a hasonló termékeket gyártó és exportáló - energetikai fővállalkozó - cégek az éves árbevételük többszörösét kitevő banki forrásokat vesznek igénybe. A Transelektro likviditási problémáit részben külső objektív okokra, részben belső, menedzsment okokra lehet visszavezetni, melyeket azonban nem részletezett az elnök. Azt viszont nagy biztonsággal állította, hogy főképp a minisztériumi tárgyalások eredményeként az átmeneti likviditási feszültségek megszűnhetnek. A hazai fejlesztési programok mellett a környező országokban esedékes beruházások bővülő piacot is feltételeznek, erőművek, transzformátorok, környezetvédelmi létesítmények növelhetik a rendelésállományt. De például trolikra vonatkozó opciókat is számon tart a BKV-tól a Transelektro.
A holding tulajdonosi köre az állami segítséggel együtt járó szigorúbb ellenőrzéssel, azzal, hogy a mostani helyzetben is finanszírozásra vállalkozó szervezetek, bankok folyamatosan és részletesen nyomon követik pénzük felhasználását. A minisztériumban, illetve a bankokkal létre jött egyezségtől azt is reméli Székely Péter, hogy az utóbbi hónapokban kialakult indokolatlanul rossz légkör is megszűnik, s nyugodt környezet erősítheti az üzleti bizalom helyre állítását a partnereknél. A főtulajdonos emlékeztetett rá, hogy volt olyan vevője a cégüknek, amelyiknek a képviselje már be is fejezte a 13 millió eurós szemétégetőről a tárgyalásokat, de a Transelektróról szóló negatív hírek miatt elbizonytalanodtak, s visszavonták a megrendelésüket. Azt a sajtóértesülést viszont cáfolta Székely Péter, hogy a MÁV-tenderen a kétszer harminc elővárosi motorvonat szállítási jogát megnyerő svájci Stadler cég, melynek magyarországi vállalkozótársa a Transelektro, megszakítaná a kapcsolatot partnerével. Egyelőre a Stadlernek és a MÁV-nak kell a szerződéseket - beleértve a mostanában esedékes banki finanszírozásra vonatkozókat is - megkötniük egymással, s csak utána lépnek életbe a Transelektróra vonatkozó passzusok, megrendelések. Ezért a holdingtól várt befektetés a MÁV Északi Járműjavítójába nem "elúszott", hanem még nem is volt esedékes. Székely abban is biztos, hogy sok külső jelentkező kész tőkével beszállni a Transelektro Csoportba, amint az konszolidálni tudja pénzügyi helyzetét. Vagyis végső soron nem az államtól és nem a bankoktól várható, hogy feltőkésítsék a céget. Amúgy pedig milliárdos kinnlévőségeket - szállítói tartózásokat - peres úton kísérel meg behajtani a társaság. A főtulajdonos szerint másfél év alatt rendeződhet a csoport sorsa.
