Amikor a Nokia a század első évtizedében a világ vezető mobilgyártója volt, mindenki csodájára járt a finneknek. Ám az oly sikeres konszern alábecsülte az iparág fejlődését, és elmaradt, magával rántva szinte az egész finn gazdaságot, amelyben négyévi stagnálás következett.

A Nokia ugyanis sikeres éveiben egyre jobb béreket fizetett alkalmazottainak, a nagyvállalattal azután lépést kellett tartania nemcsak az iparnak, hanem a közigazgatásnak is: a finneknél éves kollektív szerződésekben rögzítik a béreket.

Amikor 2012 után a Nokia megindult a lejtőn, öröksége megmaradt a gazdaságban. Éppen akkor, amikor – a digitalizálás következtében – visszaesett az ország kivitelében nagy szerepet játszó fa- és papíripar, míg a nagyrészt orosz exportra berendezkedett mezőgazdaságot a Moszkva elleni bojkott sújtotta. A közvetlen szomszédságban fekvő Szentpétervár, a maga csaknem ötmilliós lakosságával, csaknem akkora piac, mint maga Finnország.

A 2015-ben hivatalba lépett jobbközép kormánynak nem volt könnyű dolga: emelni a termelékenységet olyan országban, ahol igen erős a szociális rendszer, és kemények a szakszervezetek. A kabinetnek azonban sikerült elérnie, hogy a munkaidő szerény meghosszabbításával, a béremelések korlátozásával növelni tudják a termelékenységet.

Viszonzásul a kormány forrásokat fordított a gazdaság ösztönzésére, munkahelyek teremtésére, a munkanélküliség csökkentésére. A módszerek sikeresek voltak, fellendült a kivitel, egyúttal a papíripar átállt: újságpapír helyett csomagolóanyagokat gyártanak, mivel az e-kereskedelem miatt ott megnőtt a kereslet. A finn gazdaság idén 3,2 százalékkal növekszik, a munkanélküliség 8,1-ről 7,3 százalékra csökkent.