Ukrajna közben saját fejlesztésű irányított bombákon is dolgozik. Az legújabb projekt a Virivnyuvacs, vagyis magyarul kiegyenlítő nevű rendszer. Ez egy 250 kilogrammos irányított légibomba, amelyet már eleve komplett fegyverként fejlesztenek (mint az orosz KAB), nem pedig utólag felszerelhető modulként. A tervezett hatótávolsága 60-80 kilométer és a rendszer egyik legfontosabb eleme az optikai célazonosítás mesterséges intelligenciával kombinálva. Ez lehetővé teszi, hogy a bomba a terepviszonyokat felismerve részben ellenálljon az elektronikai zavarásnak. A rendszer ugyanakkor még csak a gyártás korai szakaszában jár és továbbra is kérdés a tömeggyártás.
Az orosz irányított légibombák egyik fő célja, hogy nagy mennyiségű robbanóanyagot juttassanak el nagy távolságra anélkül, hogy a hordozó repülőgépeknek be kellene repülniük a legsűrűbb légvédelmi zónákba. Ez a taktika lehetővé teszi a viszonylag biztonságos távolságból végrehajtott csapásokat, miközben jelentős pusztítóerőt biztosít. Ukrajnában ezzel szemben a korlátozott repülőgép-állomány miatt a hagyományos légi csapásmérő képesség szűkítve van. Ennek ellensúlyozására az ukrán védelmi ipar olyan földi indítású, nagy hatótávolságú rendszereket fejleszt, amelyek a légibombákhoz hasonló mélységi csapásmérési szerepet töltenek be.
Az egyik legismertebb ilyen fejlesztés a Paljanica, amely egy kis méretű sugárhajtóművel felszerelt rakéta-drón hibrid. Földi indítóállásról indítják, hatótávolsága pedig meghaladhatja a 600-700 kilométert. Elsősorban oroszországi repülőterek, üzemanyagbázisok és logisztikai célpontok ellen alkalmazzák. A rendszer nagy sebessége megnehezíti az elfogását, ugyanakkor kisebb robbanófejjel rendelkezik, mint a nehéz légibombák.
