A legnagyobb mennyiségben rendelkezésre álló nyugati rendszer a JDAM-ER, amelyet az Egyesült Államok szállít Ukrajnának. Ez tulajdonképpen egy szárnykészletből és műholdas vezérlőblokkból álló rendszer, amelyet hagyományos Mark-sorozatú amerikai bombákra szerelnek fel. A rendszer 70-80 kilométeres siklási távolságot biztosíthat és nagy pontossággal képes álló célpontok (például hidak, raktárak vagy megerősített épületek) megsemmisítésére. Ugyanakkor erősen függ a GPS-jeltől. Erős orosz elektronikai zavarás esetén a bomba inerciális navigációra vált, ami jelentősen rontja a pontosságot.
A francia AASM Hammer több szempontból is fejlettebb rendszernek számít. A JDAM-mel ellentétben ez a bomba egy szilárd hajtóanyagú rakétagyorsítóval is rendelkezik, amely lehetővé teszi az alacsony magasságból történő indítást. A bomba saját hajtóműve segítségével emelkedik, majd meredeken csapódik a célpontba. Hatótávolsága általában 60-70 kilométer között mozog. Hátránya ugyanakkor a magas ár és a korlátozott francia/német szállítási kapacitás, ezért Ukrajna nem képes olyan tömegesen használni.
Az ukrán bevetésekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok, mindössze két információs forrás segít a becslésben. Egyrészt 2025 nyár-ősz folyamán az ukrán irányított bombák bevetési száma körülbelül havi 250-300 darab volt, most ez inkább közelelbb áll a 400 darabhoz. Másrészt a dinamikára következtetni lehet abból is, hogy az orosz védelmi minisztérium napi rendszerességgel közöl úgynevezett „lelőtt bombákra” vonatkozó adatokat, amelyek alapján az utóbbi hónapokban egyértelmű növekedés figyelhető meg. Ez azt is jelzi, hogy a bevetések száma emelkedett, mivel a lelövések számának növekedése általában a felhasználás intenzitásának bővülésével jár együtt.
