Az UMPK-val felszerelt FAB-bombák mellett Oroszország továbbra is használ klasszikus, gyárilag fejlesztett precíziós bombákat is, bár ezek jóval drágábbak, és ezért kisebb számban állnak rendelkezésre. Ide tartozik a KAB-500 különböző változatai, amelyek televíziós, lézeres vagy műholdas rávezetéssel működnek. Ezeket elsősorban lőszerraktárak, hidak, parancsnoki központok és nehéztechnikai célpontok precíziós megsemmisítésére alkalmazzák. Ezeknek a bombáknak a hatótávolsága jóval kisebb, mindössze 9-15 kilométer, ezért a hordozó repülőgépeknek veszélyesen közel kell repülniük a célpontokhoz. Emiatt a frontvonalon fokozatosan háttérbe szorultak az olcsóbb és nagyobb hatótávolságú UMPK-rendszerek mögött. A nagyobb kategóriát képviseli a KAB-1500 is, amelyből bunkerromboló és termobárikus változatokat is alkalmaznak, elsősorban föld alatti parancsnoki pontok és mélyített bunkerek ellen használják.
Az orosz fejlesztések modernebb képviselője az UPAB-1500V, amelyet már eleve nagyobb hatótávolságú siklóbombának terveztek. Nagy méretű, behajtható szárnyakkal rendelkezik és 15 kilométeres magasságból indítva ugyanúgy 50-70 kilométert is képes megtenni. Elsősorban az ukrán hátország védett stratégiai objektumai ellen használják.
Az orosz irányított légibombák bevetéséről napi szinten készülnek statisztikák, amelyekből látszik, hogy a felhasznált mennyiség folyamatosan növekszik. 2026 márciusában abszolút rekord dőlt meg: közel 8000 bombát vetett be az orosz hadsereg egy hónap alatt, ami napi átlagban körülbelül 258 darabot jelent. 2025-ben az átlagos napi bevetés még 134 darab volt, ami jól mutatja a felhasználás majdnem kétszeres növekedését.
