A TÁRKI szakmai-kutatói rangját, az M&H Communications stratégiai kommunikációs know-howját biztosította. A kiemelkedôen sikeres közös munkák eredményeképpen a két cég 2001. végén úgy döntött: tovább erôsíti az együttmûködést, immár formális és intézményesen is kimondott konzorcium keretében. A cél – miként az említett példák is mutatják - nagy társadalmi érdeklôdésre számot tartott kutatások, sorozatszerû végrehajtása és publikálása.

Kikbôl lettek a tôkések?
Az 1997-ben végzett kutatás célja az akkori újdonsült magyar gazdasági elit céljainak és attitûdjének vizsgálata volt, valamint annak felmérése, hogy hogyan érzékeli ez a társadalmi osztály saját környezetét, hogyan reagál a politikai változásokra, milyen környezetet tart a maga és vállalkozása számára elônyösnek, és milyen önképet alakított ki. A kérdezettek köre nehezen definiálható, így a kutatás során gazdasági és országos napilapok listái alapján határozták meg a célcsoportot és a “hógolyó technika” alapján további ajánlások segítségével bôvítették: összesen 635 lehetséges kérdezettbôl, 331 használható választ kaptak.
Sikerük titkaként a válaszadók 95 százaléka a saját személyes adottságait és szakértelmét említette, 50 százalék a rendszerváltozás nyújtotta új lehetôségeket, és a ‘80-as években virágzó második gazdasági hullámot emelte ki. A kérdezettek tizede az általa vezetett cég privatizációja során jutott tulajdonhoz, harmada kedvezményes kölcsön segítségével. A válaszadók általános szkepszist mutattak a törvényi-intézményi keretekkel kapcsolatban: a bíróságokban bíztak, a rendôrségben kevésbé. A legnagyobb bizalmatlanság a kormányt övezte. A legnagyobb igény a törvények betartatására vonatkozóan merült fel, annak ellenére, hogy a vállalkozók saját vállalkozásukkal kapcsolatban kevésbé határozottak: 62 százalék “lehetetlennek” tartotta az akkori törvények maradéktalan követését.
Bár a vállalkozók nagyobbik része kifejezetten vállalkozás-ellenesnek tartotta a kormányt, két harmaduk vállalta a hosszú távú tervezés rizikóját. A bôvülô társadalmi-gazdasági szakadékot a vállalkozók nem tartották a legfontosabb problémának, ugyanakkor nagy részük érzékelte a feléjük irányuló ellenségességet. Az ideális önkép három legfontosabb tényezôje a kockázat vállalás, kulturális és mûvészeti szponzoráció és piaci megalapozottság volt.

Milyen aktívak a magyar férfiak?
A magyar férfiak még a hatvanon túl is lényegesen aktívabbak amerikai társaiknál: átlag havonta 2-3-szor, de a korosztály fele hetente vagy ennél is többször él nemi életet. Ugyanakkor negyedük szenved korai magömlésben, 10 százalékuk valamilyen potencia zavarban. Ennek ellenére az 1999-ben végzett kutatás konklúziójában levonja azt a következtetést, hogy a magyar társadalom (férfiak-nôk egyaránt) álszent és bigott, a potencia problémát nem egészségügyi kérdésként, hanem a “szekrényben lévô és onnan idônként kiesô csontvázként” kezeli. A potencia zavarban szenvedô férfiak 50 százaléka nem költ betegségére, mondván “inkább ingyenes „házilagos" eljárásokat alkalmaz”. A kérdezettek harmad része nem pontosan ismeri betegségét és következményeit. Következésképpen sem a gyógyszeres kezelésnek, sem az erre szakosodott egészségügyi intézményeknek nincs perspektívája, annak ellenére, hogy e nélkül a jelenleg “divatos” családpolitikai intézkedések sem tudják a csökkenô magyar népesség problémáját megoldani.

Mit jelent ma szkizofrénnek lenni ?
Ma, a nemzetközi adatokkal megegyezve, a magyar lakosság egy százaléka szkizofrén. A betegség akut fázisában hallucinációk, téves eszmék, megváltozott érzelmek és viselkedés jelentkezhet. A szkizofrén betegek társadalmi-gazdasági-egészségügyi helyzetének felmérése céljából készítette az M&H Communications és a TÁRKI a kutatást 2001 nyarán. A téma és a megkérdezett csoport érzékenysége miatt a felmérést beteg szervezeti aktivisták végezték.
A kérdezettek adatai tükrözik marginalizálódásukat, a munkából való nagymértékû kiesésüket, családi kapcsolataik szegényebb voltát. A betegség okozta hátrányokért a betegség okozta stigmatizáció mellett a rehabilitációs lehetôségek hiányos volta is felelôs. A kérdezettek a gyógyulást jelölik meg legfôbb személyes céljuknak. Ehhez a többnyire jónak ítélt gyógyszeres kezelés mellett a rehabilitációtól és a pszichoterápiától várnak elsôsorban segítséget. Nagyobb igényük van a közösségi ellátási formákra, különösen a védett munkahelyekre, lakhatási lehetôségekre, házi gondozásra. A “három kívánság” címû kérdés ciklusból kiderül, hogy mi az ami legfontosabb és egyben a legkevésbé biztosított a szkizofréniában szenvedôk számára: az egészség, a család és a munkahely.
Miltényi Eszter