Az év végére nagy valószínűséggel látványosan visszaesik az inflációs ráta, és csökken a jegybanki alapkamat. De az, hogy fönt lehet-e tartani a reform dinamikáját, csak 2008-ban dől majd el. Többek között erről is beszélt a Piac és Profitnak Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója, aki szerint olyan új versenyképességi tényezők jelentek meg, mint a közigazgatás minősége, a társadalmi kohézió és a társadalom tudati állapota, mert sikeres csakis egy jövőorientált társadalom lehet.
- Mit hozott a magyar gazdaságnak európai uniós tagságunk eddigi három éve? Milyennek látja a magyar és az uniós gazdaságot 2007. május elején, és ezek hogyan hatnak egymásra?
- A magyar gazdaságban több folyamat zajlik egyszerre. A felszínen látható az úgynevezett kiigazítás, megszorítások, vagy ha úgy tetszik, a konvergenciaprogram, aminek a teljesítése a nemzetközi tőke bizalma és a magyar gazdaság egyensúlyának helyreállítása szempontjából alapvető. Ez azonban napjainkban háttérbe szorítja azt a tényt, hogy a magyar gazdaság mikroszerkezete olyan mértékben mély és fejlett a szomszédos országokkal összehasonlítva, hogy bizonyos drasztikus felszíni beavatkozások kisimítására is képes.
Beruházás, export
Jól látszik az exporton: az igen erős forintárfolyam ellenére az első negyedévben ismét 10 százalékkal növekedett, míg az import 8 százalékkal. A kereskedelmi mérleg deficitje tehát folyamatosan csökken. A magyarázat értelemszerűen a magyar gazdaság versenyképessége, ami minden ellenkező híreszteléssel szemben - egyelőre és a külkereskedelmi adatok fényében - rendben van. A magyar exportot ugyanis egyre kevésbé lehet pusztán az árak oldaláról befolyásolni, sokkal inkább a szerkezet, a technológia, a hozzáadott érték oldaláról alakul ki verseny.
Más kérdés, hogy a mai eredmények még a megszorítások előtti beruházásoknak köszönhetők, s mivel jelenleg a beruházások csökkennek, nem tudjuk, hogy néhány év múlva milyen lesz a magyar gazdaság exportképessége. Mert az sem feltétlenül igaz ugyanis, hogy ha a beruházás csökken, az export visszaesik. Hiszen, ha közben sikerül a hozzáadott értéket növelni, akkor kisebb beruházási dinamika mellett is jelentős exportnövekedés érthető el. Továbbá egy kicsi és nyitott ország esetében ugyanolyan mértékben meghatározó az, hogy miként viselkednek a külpiacok, mint az, hogy hogyan alakulnak a beruházások.
Ami a kérdés második felét illeti: az EU gazdasága lassan megélénkül, amiben meghatározó szerepet játszik Németország, de még a németeknek is csak a felét sikerül produkálniuk a világgazdaság 4,5-5 százalékos növekedési ütemének. Ugyanakkor az a nagyon szoros korreláció, ami tíz-tizenöt éve főként német-magyar viszonylatban létezett, ma már nincs meg. Mégpedig azért, mert ami a statisztikában mint Németországba irányuló magyar export jelenik meg, annak a nagyobb részét a német vállalatok nem a német, hanem a világpiacon értékesítik. Vagyis a magyar beszállítóknak sem elég a német, illetve az uniós piacot figyelni, mert ők abból tudnak profitálni, ha az ottani cégeknek a kínai, amerikai, brazil, orosz és más piacokon is jól megy.
- Inkább pozitív képet rajzolt az imént, mégis, miben látja a magyar gazdaság fő gondját?
