A kutató kancelláriaminiszter

Keveseknek adatik meg, hogy a gyakorlatban is kipróbálhassák kutatásaik eredményeit. Dr. Stumpf István e kevesek közé tartozik: tanár, kutató - közben kollégiumi nevelő és igazgató -, aki négy éven át vezette a Miniszterelnöki Hivatalt. A volt kancelláriaminisztert most elsősorban életútjáról, motivációiról kérdeztük, de a Századvég Politikai Iskola Alapítvány politikától visszavonult elnökének természetesen van véleménye a politikáról is.

Mi lesz az árrésstop vége?
Belebukhat valaki az MNB-alapítványi botrányba?
Mik lennének egy új kormány legfontosabb teendői?

Online Klasszis Klub élőben Csillag Istvánnal!
Vegyen részt és kérdezze Ön is a korábbi gazdasági és közlekedési minisztert!

2025. június 25. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

- Az ön életútjától elválaszthatatlan a politika, ám politikai pályáját is elsősorban a szakmája határozta meg. Mintha már az egyetem elvégzésekor - a nyolcvanas évek elején-közepén - is a politológusi-kutatói pálya vonzotta volna, pedig akkoriban politológiáról itthon még nemigen esett szó. Mi motiválta önt, hogy jogi diplomáját kézhez kapva a szociológia szakot is elvégezze?

- Az egyetemi évek meghatározók, nekem, első generációs értelmiséginek különösen. Aki faluról kerül a sárospataki gimnáziumba, és onnan érkezik a városba, az egyetemre, mint én, az keresi a kapaszkodókat. Tanáraim - Kéri Laci, Kukorelly István, Bihari Mihály és mások - intellektuálisan is bevezettek az egyetemre, ráébresztettek más tudományágak fontosságára, és ezek közé becsempészték a szociológiát, és bújtatottan, állam- és jogelmélet címszó alatt politológiával is foglalkoztunk. Az értelmiségi létre felkészülés nagyon fontos szerepet kapott az életemben. Ennek során végigjártam a két világháború közötti magyar szellemi élet kálváriáját, az 1945-1948 közötti időszakot, amikor még volt esély demokráciára.

Folyóiratokat olvastunk - volt, hogy úgy kellett kicsempészni őket a Gorkij Könyvtárból, hogy lemásolhassuk -, a filmarchívumból kikölcsönzött korabeli híradókat néztünk. Sikk volt jó előadásokra járni, jó könyveket elolvasni, és nem volt drága beülni egy sörözőbe sem, s világmegváltó tervek közepette meginni egy korsó sört. Ez életforma volt, arra ösztönzött: hogy ne csak egyszerű jogász legyél, hanem értelmiségi, aki használja is a jogot arra, hogy jobban ismerje a társadalmi döntéseket. És ez adta meg a lehetőséget, hogy bennmaradjak az egyetemen, tudományos ösztöndíjjal gyakornokként, kollégiumi nevelőtanárként, és aztán részt vegyek a Bibó Szakkollégium megalapításában. Jó közösségben voltam, talán természetes is volt, hogy az ember szerzett egy másoddiplomát.

- Elég zökkenőmentesnek tűnik az átmenet a nyolcvanas évekből a kilencvenesekbe...?

- Hát... volt egyfajta hezitálás. A szakkollégiumi mozgalom felfutása részben a Fidesz megalakulásába torkollott, 1988-ban. És akkor már sorban születtek a gyerekek, nekem pedig az a hangulat túl kemény, túl radikális volt.

- Egy másik generáció, vagy csak egy másik életszakasz?

- Részben más életszakaszban voltam, és a szocializációm is más volt. Más mintákat kaptam, például az értelmes cselekvés tartományába tartozott kompromisszumokat kötni. A MISZOT megalakításában vettem részt, ez nemzeti tanács volt, harminchárom szervezet részvételével. De ott is nagyon erős volt az "anyázás", úgyhogy elég tudatosan visszavonultam a politikától a kilencvenes években. Megalakítottuk a Századvég Politikai Iskolát. Akkoriban nagyon sok volt a muszájpolitikus, ez pedig szakmai hátteret nyújtott az ő képzésükhöz. Az 1992-ben a Harvardon és a George Washington Egyetemen szerzett tapasztalataim, az ott látott minta pedig segítettek, hogy itthon jóval gyakorlatibb legyen a politológiaoktatás.

- Szóval a történelem térítette le a jogi pályáról?

- Sosem akartam jogászkodni, a tanítás, a kutatás érdekelt, a szocializációs folyamat, hogy hogyan lehet demokratává válni a posztkommunista országokban. Azt láttuk, hogy hihetetlenül átalakult a világ. A média uralma, a fogyasztási kultúra térhódítása mellett felértékelődött a kisközösségek szerepe. Az első időszakban gyakoriak voltak a destruktív megoldások, deviáns válaszok, végül is sok minta nem kínálkozott. De én jó alapokkal indultam, Hercegkúton nagyon erős volt a közösségi szolidaritás, és a közösségek képesek értékátadásra. Négy gyerekem van, négy külön világ, kíváncsi vagyok, hogy az ő szocializációjukat mi határozza majd meg, az otthoni környezet, vagy más hatások. #page#

- A politika végül mégiscsak eltérítette a tanítástól, kutatástól. 1998-ban felkérést kapott, hogy miniszterként alakítsa át a Miniszterelnöki Hivatal működését. Sikerült az elméletet gyakorlattá váltania?

- A legfontosabb alapvetések- mint a stratégiai kutatások, elemzések készítése a kancellárián belül, a kommunikáció felértékelődése, a referatúrák kialakítása - átültetése a gyakorlatba sikeresnek bizonyult, lényegében a következő kormány is megtartotta ezeket. Ami nagyon érdekes volt számomra, az kétfajta logika ütközése, a közigazgatási és a politikai gondolkodás különbözősége. A kormányzás centrumában mediátorként ezt a kettőt kellett összekapcsolni, hogy az apparátus megértse a politika motivációit, az utóbbi pedig ne a politika megvalósulásának kerékkötőit lássa a közigazgatásban.

- Sikeres mediálás volt?

Dr. Stumpf István
Sárospatakon született 1957-ben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jogtudományi karán 1982-ben, a bölcsészettudományi kar szociológia szakán pedig 1985-ben kapott oklevelet. 1991-ben Marschall-ösztöndíjas az USA-ban, 1992-1993-ban a Harvard államigazgatási karának ösztöndíjasa. 1995-től a politikatudományok kandidátusa, 1996-tól az ELTE állam- és jogtudományi karának docense.
A jogi diploma megszerzését követően 1987-ig az ELTE jogi karának állam- és jogelméleti tanszéken gyakornok, majd tanársegéd, ezt követően a Társadalomtudományi Intézet tudományos munkatársa. Az általa alapított Bibó István Szakkollégiumnak öt évig, 1988-ig az igazgatója. 1985-ben részt vesz a Századvég című folyóirat alapításában - ennek előbb szerkesztője, később kiadója -, majd 1991-ben a Századvég Politikai Iskola Alapítvány létrehozásában - a Századvég Politikai Elemzések Központja ennek keretén belül a végzi kutatási tevékenységét -, amelynek jelenleg is elnöke. 1991 és 1994 között a köztársasági elnök ifjúsági tanácsadója, 1998 és 2002 között a Miniszterelnöki Hivatal vezetője, kancelláriaminiszter.
- A körülményekhez képest. Kölcsönös tanulási készséget tapasztaltam. Hasonlóan érdekesek voltak számomra a koalíciós frakciók vezetőivel való találkozók, amelyeket azért szorgalmaztam, hogy a frakciók ne a parlamentben ismerkedjenek meg az előterjesztésekkel, a törvénytervezetekkel. Nagy tanulság volt az is, hogyan változott meg a politika természete, hogy a média milyen nagy hatást gyakorol nemcsak a választási kampányra, hanem magára a kormányzásra is. Ahhoz, hogy a kormány megértesse a saját szándékait, ki kellett szabadulnia a média nyomása alól. Proaktív kommunikációra volt szükség, saját kommunikációs csatornára, hogy arról beszélhessünk, amit mi tartunk fontosnak. Hogy a politika ne szenvedő alanya, hanem aktív szereplője legyen a médiának. Az informális csatornák szerepe viszont megnőtt. Az "informális kormányülések" "szakkollégista attitűdként" beszivárogtak a kormányzásba. Az volt a funkciójuk, hogy hosszabban, kötetlenebbül lehessen fontos kérdésekről - például a költségvetésről, a nyugdíjreformról - beszélgetni, és kiderüljön az is, hogy egyes minisztereknek, értékalapon, mi van a fejében. Ebben az elején jól ki is élhette az ember a szociológusi, politológusi énjét.

- Most ismét elsősorban kutató, tanár, és gyakran említi a változások szükségességét. Mire gondol?

- Sok átalakításra lesz szükség, ez bizonyos. Nincs más lehetőség. A legkézenfekvőbb példa az államháztartás. Lehet azt csinálni, hogy évről évre a legkülönfélébb technikákkal a zárszámadási törvénybe beleteszünk mindenféle törvénymódosítást, aminek az égvilágon semmi köze a zárszámadáshoz, de...

- Ez évtizedes gyakorlat, talán már az Antall-kormány is élt ezzel, a költségvetési törvényben is jócskán voltak oda nem tartozó témák.

- Radikálisan romlott a kormány költségvetési tervezési képessége. Mindig volt eltérés a várható és a tényleges hiány között, de ma már a költségvetés egyharmada fölött nincs parlamenti kontroll: nem tudjuk pontosan, milyen célokra, milyen megfontolásokkal költik el. És ennek nincs semmiféle szankciója. Mi ez, ha nem indirekt felbujtás arra, hogy te, állampolgár, te is nyugodtan sértsd meg a törvényt?

- Ez a folyamat sem most kezdődött.

- Ezt helyre kell állítani. Hogyan akarunk fellépni a törvényesség mellett? Nem véletlen, hogy Lengyelországban is a rendteremtés, az erkölcsi értékek rehabilitálása mellett szavaztak.

- Ez mind olyan kérdés, ahol a politikai szereplők együttműködésére van szükség. Lát erre reális lehetőséget a jelenlegi légkörben?

- A választási kampány előtt ilyen rövid idővel természetesen nem. De ha nem tesszük meg, az anarchiába torkollhat. És az államnak magán kell kezdenie a normák helyreállítását.

Véleményvezér

Újabb furfangot eszelt ki a kormány a szabad sajtó betiltására Hadházy Ákos szerint

Újabb furfangot eszelt ki a kormány a szabad sajtó betiltására Hadházy Ákos szerint 

Csökken a normativitása a magyar társadalomnak.
Enyveskezű lehet Orbán Viktor barátja, nyomozást indított az Európai Ügyészség

Enyveskezű lehet Orbán Viktor barátja, nyomozást indított az Európai Ügyészség 

Vége az Európai Unió elnéző magatartásának.
Nincs lejjebb, utolsók vagyunk Európában

Nincs lejjebb, utolsók vagyunk Európában 

Tragikusan teljesít az Orbán-kormány.
A meggy és a málna kétszer annyiba kerül, mint tavaly

A meggy és a málna kétszer annyiba kerül, mint tavaly 

Nem jön össze a kisebb infláció.
Itt a rezsicsökkentés ára, 15 ezren ivóvíz nélkül

Itt a rezsicsökkentés ára, 15 ezren ivóvíz nélkül 

Ma már nincs ingyen semmi, a rezsicsökkentés se.
Cserbenhagyta Orbán Viktort barátja

Cserbenhagyta Orbán Viktort barátja 

Most már Szlovákia is támogatja Ukrajna EU tagságát.


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo