A legnagyobb magyar termelő exportvállalatok termelékenységének és növekedésének, illetve a külföldi tulajdonlás ezen a téren gyakorolt hatásának vizsgálatában jelentős szempont a pénzügyi és fizetési fegyelem változása. Ez nem csak a magyar gazdaság növekedésére van hatással, hanem arra az üzleti környezetre is, amiben ez a növekedés történik. Tóth I. János szerint a piacgazdaság intézményi feltételeinek fejlődése magával vonja az üzleti partnerek szerződéses kapcsolatainak megszilárdulását is.

1995 és 2001 között a vállalatok pénzügyi fegyelme javult, ugyanakkor ez kevésbé jellemző a kisebb cégekre, illetve azokra, amelyek főleg export piacokra szállítanak. A pozitív tendencia egyik oka a külföldi tulajdonú vállalatok arányának növekedése. Ezenkívül a külföldi vállalatok kétséget kizárólag pozitív hatással vannak a gazdasági növekedésre, az alkalmazotti létszámra és a termékekre. Ezek azok a tényezők, amelyek a magyar gazdaság dinamizmusát adják, és amelyeknek az 1997 óta tartó folyamatos GDP növekedés köszönhető – állapítja meg a tanulmány.

Ugyanakkor Tóth néhány negatív jelenségre is felhívja a figyelmet. A gazdaságon belül a külföldi tulajdonban lévő vállalatok növekvő százaléka olyan piaci koncentrációhoz vezet, amelynek eredményeképpen a hazai cégek kiszorulnak a belső piacról, így versenytorzító hatása van. A tanulmány egy másik megállapítása szerint a külföldi részesedés növekedésével nő az egy érdekcsoporton belül történő üzleti tranzakciók súlya. Ez szintén a piaci verseny visszaszorulásához vezethet. A vizsgált vállalatoknál szerzett tapasztalatok szerint ez a termelékenységére is negatívan hat.

A tanulmány készítői – összhangban más empirikus vizsgálatok eredményeivel – nem találtak bizonyítékot, arra, hogy a külföldi tulajdon térhódítása növelné az adott cég termelékenységét. A hathatósabb technológiai transzfer inkább az ellenőrzések területén mutatkozik – állítja a szerző.

Tóth I. János tanulmányának meglepő és váratlan megállapítása volt, hogy az exportáló cégek körében az Európai Uniónak egyáltalán nincs hatása a termelékenységre. Sőt! Az elsősorban az unió tagállamaiba exportáló vállalatok termelékenysége alacsonyabb, mint másoké, mivel a magasabb exportarányhoz a vizsgált vállalatok többségénél magasabb import társul. Összességében a külföldi tulajdonban lévő cégek gyakrabban végeznek export-import tevékenységet, mint a magyar vállalatok.

A kapott eredmények tükrében Tóth I János azt állítja, hogy a külföldi tulajdonos csak korlátozottan hat pozitívan a beszállítói és vevőkapcsolatok alakulására. Egy vállalat exporttevékenysége minél koncentráltabban egy fejlett gazdaságba, például EU tagállamba, irányul, annál magasabb az import aránya, és annál kisebb áttételes pozitív hatás érhető tetten – állapítja meg a kutató.