Nincs válság, nincs csőd, nincs csődközeli helyzet. „Csupán” gyakorta emlegetnek idehaza, hogy ilyen módon lenne bajban az ország. Ezért sem véletlen, hogy az elmúlt fél évben kritikus hangnemben beszél rólunk a külföldi szaksajtó és befektetői kör. Mindenesetre a gazdasági mutatók nem támasztják alá sem a hazai, sem a nemzetközi válságjóslatokat. Palócz Éva, a Kopint-Datorg Rt. vezérigazgató-helyettese érvelését azokkal az adatokkal támasztotta alá, amelyeket a kutató intézet legfrissebb, második negyedéves konjuntúrajelentése tartalmaz.

A kiadvány egyik szerzője, Köves András lényegében változatlannak meg a világgazdaságban fő folyamatait, azaz érvei szerint még mindig velünk van a 2001 óta dekonjunktúra, s a kilábalás néhány tapasztalható jele még nem meggyőző. A 2001-2003-as időszakban az OECD országokban a gazdasági növekedés folyamatosan lassabb a korábbi két esztendőben tapasztaltnál. Köves szerint azonban a világban ennek ellenére sincs recesszió, leszámítva egy-két hazánkhoz közeli államot. Az Egyesült Államokban az erős anticiklikus fiskális politika manapság is igaz, de az is, hogy éppen a kritikus helyzetben lévő iparágak pozíciói már javulni látszanak. Egyelőre a befektetői bizalom hiányzik jelenleg is, tavaly pedig az volt a jellemző, hogy több működő tőke hagyta el Amerikát, mint amennyi oda érkezett. Tény, hogy a munkanélküliség adatai változatlanul kedvezőtlenek az USA-ban. Csakúgy, mint Európában, ahol Németország gazdasági kilátásai változatlanul kedvezőtlenek. Alapvető probléma, hogy nemcsak a konjunktúrális gyengeséggel, hanem komoly struktúrális problémákkal is szembe kell nézni. Köves András a maastrichti követelmények merev kezelésére utalva azt is leszögezte, hogy az Európai Unióban komoly terhet jelent a fiskális szigor, visszafogja a növekedést, holott az infláció csökken, igen alacsony. Ennek ellenére is csak nehezen hajlik az Európai Központi Bank a kamatcsökkentésre, pedig az EU-ban nem az infláció a fő ellenség.

A rendszerváltó országok mindegyikére ugyancsak jellemző a kedvező inflációs adat. Több országban a lakossági fogyasztás számított meghatározó húzóerőnek az utóbbi időben. Némelyik államban csak ilyen úton haladhattak, de jellemzően a választások játszottak fő szerepet abban, hogy a belföldi keresleten keresztül érték el a nagyobb növekedést. A magyar gazdaság fő jellemzői sem másabbak, s ugyanúgy hatnak rá az eurózóna folyamatai is. A Kopint-Datorg számításai szerint az idei növekedés 3-3,5 százalék körül alakul. (Az első negyedévben a GDP 2,7 százalékkal lett magasabb.) Jellemző még, hogy az export-import bővülése közötti rés kitágult, a készletfelhalmozás pedig kevésbé nő. Bartha Attila, a konjunktúrakutató cég szakértője szerint az utóbbi időszak legkedvezőtlenebb jelensége a termékegységre jutó, euróban mért bérköltség növekedése volt. Ugyanakkor annak is látni jelét, hogy a bér versenyképessége a vállalati szférában némi javulásnak indult. A bruttó keresetek kiáramlása az első félévben enyhén mérséklődött, ezt elsősorban a költségvetési szférában lehetett tetten érni.

Az állampapír piacon lehetett leginkább észre venni, hogy mind az év elején, mind a sáveltolást követő időszakban hogyan reagálnak a külföldi befektetők a váratlan és kedvezőtlen változásokra. Úgynevezett kockázati felárral kereskedtek elsősorban a rövid távú papírokkal. A legutóbbi időkig változatlanul jellemző volt a magyar gazdaságra, hogy a megtakarítási kedv alacsony, bár – Palócz Éva szerint – némi kedvező változás első jelei is láthatók már.

Kapcsolódó táblázat

A magyar gazdaságról

A nemzetközi gazdaságról