Azon kitöltők közül, akiknél van, vagy lehetne home office, 61 százalék szerint alapvető, hogy a munkáltató engedélyezze az otthoni munkavégzést, míg további 32 százalék „nagyon fontosnak” gondolja, hogy legyen lehetőség távolról dolgozni. A budapesti válaszadók esetében az otthoni munkavégzés az átlagnál valamivel fontosabb (az alapvető és a nagyon fontos együtt közel 94 százalék), míg a vidékieknél valamivel alacsonyabb (kevesebb, mint 92 százalék). Nagyobbak a különbségek, ha az életkort nézzük. A fiatalabbaknak fontosabb, hogy a lakóhelyükről dolgozhassanak, mint az idősebbeknek: a 36 év alattiak közel 65 százaléka gondolta alapvetőnek az otthoni munkavégzés lehetőséget, míg a 36 év felettiek esetében ez kevesebb, mint 59 százalék.
Ahol lehetőség van a távoli munkavégzésre, a leggyakoribb felállás, hogy a munkavállaló teljes mértékben dolgozhat az otthonából – 33 százalék válaszolt így. (A budapestiek esetében ez az arány nem éri el a 28 százalékot, míg a vidékieknél meghaladja a 40 százalékot). A második leggyakoribb opció a heti három nap home office (26 százalék), melyet a heti négy (16 százalék), a heti kettő (15 százalék), majd a heti egy nap (6 százalék) követ. Bár a home office-ban tölthető napok számában az eredmények alapján nagyon megengedő a munkáltatók többsége, csak a kitöltők 62 százaléka rendelkezhet teljesen szabadon arról, hogy mikor dolgozik otthonról. A munkaadó a válaszadók 30 százalékának szabja meg részben, hogy mikor végezheti home office-ban a munkáját (például hétfőnként kötelező bejárni az irodába), 5 százalék pedig egyáltalán nem dönthet arról, mely napokon dolgozhat otthonról.
