Mivel vagyunk elégedettek, mit bírálunk?
A kutatásban ezúttal arra is rákérdeztünk két szabadszavas kérdés formájában, hogy a kormányváltás óta eltelt időben mely területtel elégedett és mely területtel elégedetlen a választó. Az elégedettségre vonatkozó kérdésre a válaszadók kb harmada (32 százalék) “semmivel nem elégedett” típusú választ adott, ez az arány az áprilisban Fideszre szavazóknál 60 százalék, a Tisza-szavazóknál csak 9 százalék. További 16 százalék nem adott a kérdésre értelmezhető választ, tehát a válaszadók kb fele az az alminta, aki érdemben válaszolt. Ezen az 52 százalékos bázison számolva a leggyakoribb említések az elszámoltatással kapcsolatos folyamatokra vonatkoztak (25 százalék) és viszonylag magas említésszámot kapott még az uniós és külpolitika (14 százalék) valamint a közszolgáltatásokban – oktatás, egészségügy, közlekedés, gyermekvédelem stb. – történő változások, tervek (13 százalék).
Ami pedig az elégedetlenséget illeti, itt már jóval kevesebb (17 százalék) azok aránya, akik “nincs ilyen, mindennel elégedett„ típusú választ adott (fideszesek körében 13 százalék, tiszások körében 21 százalék) és további 19 százalék nem adott a kérdésre értelmezhető válasz (azaz a választók közel kétharmada fogalmazott meg értelmezhető kritikát). Ezen a bázison számolva a leggyakoribb említések egy általános elégedetlenségre (“mindennel” és hasonló típusú válaszok) vonatkoztak (20 százalék), szintén 20 százalék nevezett meg gazdaságpolitikával (pl. adók, megélhetés stb.) kapcsolatos területet és 17 százalék a kormányzás módját (pl. stílus, kommunikáció stb.) kifogásolta. A Tisza-szavazók körében annyiban más ez a toplista, hogy a relatív többségük (21 százalék) az elszámoltatás ütemében (“túl lassú”) látja a kormányzás legfőbb árnyoldalát.
