A GDP nem a lakosság jólétét méri. Nem mond semmit a megtermelt javak eloszlásáról, illetve a termelés környezetre gyakorolt hatásairól. A GDP-ben nem jelenik meg a házimunka és az önkéntes tevékenységek, de megmutatja az adott országon belül egy év alatt megtermelt piaci javak értékét (a feketegazdaság becsült kibocsátásával korrigálva).
Az egy főre jutó, euróban mért GDP tekintetében 2004 és 2008 közt 21 százalékkal nőtt hazánk teljesítménye, melynek fő okai az uniós piacok megnyílása és a beáramló külföldi működőtőke-befektetések voltak. A kiemelkedő növekedésnek a 2008-as pénzügyi válság vetett véget, ami után mindössze egy év alatt 13 százalékkal esett vissza a mutató értéke.
A 2010-es évek elején stagnált az indikátor, de az évtized derekán újra megindult az emelkedés: 2014 és 2019 közt közel 40 százalékkal nőtt a mutató értéke. A 2020-as koronavírus-válság megszakította a kedvező folyamatokat, de ezt követően évről évre emelkedett az euróban mért egy főre eső magyar GDP.
Összességében az előző két évtizedben két és félszeresére nőtt az egy főre jutó GDP euróban. Ezzel az uniós átlag 39 százalékáról 54 százalékára kapaszkodtunk fel. Régiós összevetésben azonban fejlődésünk korántsem kiemelkedő: a lengyelek 3,7-szeresére, a szlovákok 3,4-szeresére, de még a magasabb bázisról induló csehek is háromszorosára növekedtek. Így tehát a lengyelek behozták eddigi lemaradásukat, a szlovákok megelőztek minket, és egyre inkább leszakadunk a csehektől. Emellett a román eredmények folyamatosan közelítenek a hazaihoz. Így a 27 EU-s állam közül a 19. helyről a 23.-ra estünk vissza.
