Ezenkívül a technológiai – digitális fejlődéssel, a szabadidő felértékelődésével a fejlett gazdaságokban folyamatosan csökken a munkaidő, mely kihat a részmunkaidős foglalkoztatásra is. A részmunkaidős foglalkoztatás aránya európai összehasonlításban Magyarországon alacsonynak számít: 2023-ban majd minden ötödik munkavállaló dolgozott részmunkaidőben az EU-ban (17,8 százalék), míg Magyarországon az arányuk 4 százalék volt. Hasonlóan alacsony ez az arány a Kelet-Közép-Európa régió többi országában is, mely mögött történelmi okok is állnak.

Mit takar a részmunkaidős foglalkoztatás?

Atipikusnak tekintjük a munkavégzés azon formáit, amelyek eltérnek a szokásostól. Szokásosnak tekinthető a teljes munkaidőben (napi 8 órában, heti 5 napon), határozatlan időre szóló szerződéssel, alkalmazottként történő foglalkoztatás. Így atipikus foglalkoztatási forma a részmunkaidő is, mivel ebben az esetben a munkáltató és a munkavállaló a teljes napi munkaidőnél rövidebb napi munkaidőben állapodnak meg. A részmunkaidőnek nincsen jogszabályban meghatározott minimum óraszáma, alapvetően csak a felek megállapodása határozza meg annak minimális mértékét. Részmunkaidős foglalkoztatás esetén a dolgozót időarányosan kevesebb bér illeti meg a teljes munkaidőre vonatkozó munkabérhez viszonyítva. Ugyanakkor azt is fontos tudni, hogy a részmunkaidős munkavállalót ugyanannyi szabadság illeti meg, mint a teljes munkaidős dolgozót.

Miért válik egyre fontosabbá és népszerűbbé a részmunkaidő, és mik az árnyoldalai?

Idősödő társadalmunkban a munkaerőhiány egyre inkább korlátozó tényezővé válik – Európa-szerte és hazánkban is, főleg bizonyos szakképzettséget igénylő foglalkozások esetén. A foglalkoztatás növelése érdekében egyre több figyelem terelődik a munkaerőpiac peremén lévő csoportok aktivizálására, mind munkaadói, mind kormányzati oldalon: a diákok és a fiatal munkavállalók, idősebb korosztály és a nyugdíjasok, a kisgyermeket nevelő szülők, fogyatékossággal élők. E csoportok motiválásának egyik lehetséges eszköze lehet a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségének megteremtése, annak bővítése (további megoldásokról itt írtunk). Akik bizonyos okok miatt nem vállalhatnak teljes munkaidős állást – pl. diákok, nyugdíjasok, kisgyermeket nevelő szülők –, számukra köztes megoldás lehet a részmunkaidős foglalkoztatás (emellett akár a hakni munkavégzés is szóba jöhet, melyről itt írtunk részletesen).

Ahogy a KSH megfogalmazza, amennyiben az atipikus foglalkoztatási formák – a munkahelyteremtés és a megfelelő munkakörülmények biztosítása mellett – az adott ország gazdaságszerkezeti sajátosságaihoz megfelelően igazodnak, akkor elősegíthetik a foglalkoztatottság és a versenyképesség együttes növelését, ezért több uniós kezdeményezés támogatja ezek elterjedését. Ezek mellett a családok támogatása, a gyermekvállalás segítése is kiemelt fontosságú (főleg a társadalmak idősödése tekintetében). EU-irányelvek mentén 2023 elejétől változott a magyar Munka Törvénykönyve is, melyben lefektették, hogy a kisgyermekes szülők rugalmasabb feltételek mellett dolgozhatnak, így egyebek mellett a szülőknek gyermekük 4 éves koráig a munkáltató köteles biztosítani a részmunkaidő lehetőségét, amennyiben ezt a munkavállalók igénylik.

Az elmúlt évszázad során jelentősen csökkent a ledolgozott munkaórák száma a fejlettebb gazdaságokban, évről évre rövidül az átlagos munkahét hossza, csökken a munkaidő. A ténylegesen ledolgozott heti munkaórák száma 2023-ban 36,1 óra volt az EU átlagában, ezzel közel 2 órával dolgoztak az unióban kevesebbet, mint 15 évvel ezelőtt. A technológiai fejlődés (digitalizáció, automatizáció stb.) jelentős mértékben megkönnyíti egyes munkavállalók munkáját, így a munkaidő további csökkentésére is adódik lehetőség a korábbival megegyező hatékonyság fenntartása mellett. Így egyre több helyen (országok, vállalatok) kísérleteznek a négy napos munkahéttel. Felértékelődik a szabadidő is egyes jóléti társadalmakban (főleg Európában, erről itt írtunk részletesen), mely szintén a kevesebb munkaidő felé tereli az igényeket – a fogyasztási szint fenntartása mellett.

Ahogy Antal 2023-as tanulmányában idézi (591. o.), „ahogy nő a háztartások jövedelmi szintje, a fogyasztás további növelése egyre kevésbé növeli a jóllétet (Kubiszewski et al. 2013). Ugyanakkor a sok munka nem feltétlen szerez örömöt: a hatékonyság érdekében fokozódó specializáció csökkenti a munka során elvégzett feladatok változatosságát és a munka tartalmát tekintve sokszor a munkavállalók autonómiáját is, illetve sok munkatípus esetében egyre kevésbé egyértelmű, hogy a munkának mennyi értelme van, vagy hogyan járul hozzá az emberek szükségleteinek kielégítéséhez (Hill 2007). További motivációt jelenthet a munkaidő csökkentésére, hogy egyes szabadidős vagy nem fizetett tevékenységek szerepe nő: ahogy például felértékelődik a tudás szerepe, a szülők egyre több időt töltenek a gyerekeikkel.”

Vannak természetesen a részmunkaidőnek árnyoldalai is, kezdve az arányosan kevesebb bérrel. Így – ahogy Antal 2023-as tanulmányában szintén idézi (595. o.) – „egy hazai távközlési cég legtöbb munkavállalójánál a sikert pénzben mérő gondolkodásmód és az anyagi kockázatok kerülése a részmunkaidős állás legfontosabb akadálya, az átlagnál jobb fizetések és a munkabér tőkejövedelemmel való kiváltásának vágya ellenére. Másoknál a részben családpolitikai eszközökkel fenntartott nemi szerepek vagy a munkahelyi kultúra miatt nem jelentett igazi vonzerőt a rövidebb munkaidő (Venczel–Antal 2023).”

Továbbá kérdésként merülhet fel, hogy a megállapodott munkaórákon felül a gyakorlatban kell-e majd többet dolgoznia a részmunkaidőben foglalkoztatottnak, amit nem fizetnek ki (unpaid, azaz fizetetlen munka). Az erre vonatkozó nemzetközi kutatások eltérő eredményeket hoztak eddig. Egy 2013-as brit kutatás eredményei szerint a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalóknak jelentősen több kifizetetlen túlórája volt a teljes munkaidőben foglalkoztatott társaikhoz képest. Nemenként azonban eltérő hatásokat találtak: a részmunkaidős férfiak több fizetetlen túlórát végeztek teljes munkaidőben foglalkoztatott társaikhoz képest, mint ahogy azt a nők esetében találták a kutatók. Továbbá gyakoribb volt a részmunkaidősek körében a kifizetetlen túlóra vezetői munkakörökben. Ugyanakkor egy 2015-ös német kutatás eredményei szerint a túlórázó munkavállalók aránya magasabb volt a teljes munkaidőben foglalkoztatottak csoportjában (59,4 százalék), mint a részmunkaidőben foglalkoztatottak körében (49 százalék), és a túlóra ki nem fizetésének aránya is magasabb volt a teljes munkaidőben foglalkoztatottaknál (22,6 százalék vs. 10,2 százalék). A részmunkaidőben foglalkoztatottak esetében átlagosan mintegy 7 százalékponttal kisebb a valószínűsége annak, hogy fizetetlen túlórát vállalnak, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatottak esetében (pl. családi kötelezettségek miatt időbeli korlátai lehetnek a részmunkaidőben foglalkoztatottaknak.

Részmunkaidős foglalkoztatás Magyarországon

A részmunkaidős foglalkoztatásban a KSH adatai szerint nem volt jelentős változás Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben. A részmunkaidőben foglalkoztatottak száma 210-270 ezer között mozgott 2009-2023 között 240 ezer fős átlaggal, míg arányukat tekintve, a 15-64 éves foglalkoztatottak 4-6,5 százalékát tették ki a vizsgált években (átlag: 5 százalék).

„A részmunkaidős foglalkoztatás aránya európai összehasonlításban Magyarországon nagyon alacsony. A rendszerváltást követő évtized munkaerőpiaci bizonytalanságai következtében továbbra is a kétkeresős családmodell maradt a jellemző, vagyis a párok mindkét tagja dolgozott. A családok többségében a megélhetést, a stabilabb anyagi helyzetet nagyobb eséllyel tudta biztosítani, ha mindkét fél teljes munkaidőben dolgozott, így a részmunkaidős foglalkoztatás, a többi posztszocialista államhoz hasonlóan, hazánkban sem terjedt el. 2008-tól a globális gazdasági válságra adott munkaerőpiaci válaszok egyike volt, hogy a teljes munkaidős szerződések egy részét részmunkaidőssé módosították az átmeneti piaci nehézségekkel küzdő vállalkozások. Főleg ennek következtében kezdett emelkedni a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya. 2013-tól a válság hatásainak enyhülésével párhuzamosan csökkent” (KSH, 2022).

Flourish chart

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/21236721/

A nők esetében jelentősebb a részmunkaidős foglalkoztatás, mint a férfiaknál – mind Magyarországon, mind európai szinten. Magyarországon a KSH adatai szerint 2023-ban 146 ezer nő és 80 ezer férfi dolgozott részmunkaidőben (rendre a 15-64 éves foglalkoztatottak 5,8 százaléka és 2,4 százaléka).

„A nők közül közel kétszer annyian választják a részmunkaidős foglalkoztatást, mivel számukra a gyermekgondozási teendők, illetve egyéb családi kötöttségek (pl. idősek, fogyatékossággal élők gondozása) mellett gyakran csak az ilyen típusú munkavállalás adhat lehetőséget a jövedelemszerzésre, karrierépítésre. Arányuk azonban így is jóval elmarad a nyugati országokban részmunkaidőben dolgozókéhoz képest. Ennek egyik oka, hogy míg a nyugati-európai országokban a nők nagy része a gyermek születése után rövid idővel visszatér a munkaerőpiacra, addig hazánkban az ellátási rendszer támogatásai (gyermekgondozási ellátás) révén az anyák tovább maradhatnak otthon gyermekeikkel” (KSH, 2022). Elemzésünk a témában itt található.”

Magyarország régiói közül legnagyobb arányban a Dél-Alföldön (5,2 százalék) és az Észak-Alföldön (4,8 százalék) dolgoztak részmunkaidőben 2023-ban, míg legkisebb arányban a Közép-Dunántúlon (1,9 százalék) és Észak-Magyarországon (3,5 százalék).

Részmunkaidős foglalkoztatás az EU országaiban

Az Európai Unióban a legelterjedtebb atipikus munkavégzési forma a részmunkaidős foglalkoztatás. Ennek megfelelően 2023-ban közel minden ötödik munkavállaló dolgozott részmunkaidőben (EU-átlag 17,8 százalék). Magyarországon arányuk 4 százalék volt (15-64 éves korosztály).

Legnagyobb arányban Hollandiában dolgoztak részmunkaidőben a munkavállalók (42,4 százalék), őket Ausztria (30,1 százalék) és Németország (28,7 százalék) követte. Magyarországhoz hasonlóan alacsony volt 2023-ban a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya a KKE-régióban, így Bulgáriában (1,4 százalék), Szlovákiában (3,3 százalék), Romániában (3,4), Horvátországban (3,7 százalék), Lengyelországban (5,7 százalék), Litvániában (5,9 százalék), Lettországban (6,8 százalék) és Csehországban (6,9 százalék) is (a keleti és nyugati országok „munka-kultúrát”, munka-szemléletet illető eltérésének hátteréről itt írtunk részletesen).

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/21237172/

A részmunkaidős foglalkoztatás az összes tagországban a nőkre jellemző inkább; az EU27-ben a munkavállaló közül a nők körében 28,5 százalékuk, a férfiak esetében 8,4 százalékuk tekintette munkáját részmunkaidősnek (2023). (Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány)