A makroszinten kedvező mutatók ellenére a hazai vállalati szféra komoly kihívásokkal néz szembe – mutatott rá Pitti Zoltán az Objektív Kutató Intézet Adózás és foglalkoztatáspolitika című konferenciáján. Szerinte a 400 ezer hazai vállalat maximum 30%-a minősíthető növekedés orientáltnak, márpedig dinamikus növekedés nélkül Magyarország egyértelműen lemarad a nemzetközi versenyben. Orbán Viktor miniszterelnök legutóbb Veszprémben beszélt arról, hogy 5%-os növekedés mellett tudnánk kihasználni a gazdaságban rejlő potenciált és csökkenteni a távolságot az életminőség tekintetében a hozzánk képest szerencsésebb országokhoz viszonyítva.

– A növekedés nem elhatározás kérdése, annak meg kell teremteni a feltételeit. Úgy tűnik, eddig nem sikerült, hiszen Magyarország a 28. helyről a 63-ra esett vissza a nemzetközi versenyképességi rangsorban – mondta a szakember, aki szerint a magyar GDP előállításban meghatározó és meredeken növekvő trendet mutat a nem pénzügyi vállalatok teljesítménye, így, ha az ország versenyképességét szeretnénk fokozni, erre a szektorra kell fókuszálni.

– Olyan vállalkozási környezetet kell kialakítani, amely nem fékezi, hanem ösztönzi a nem pénzügyi szektor cégeinek teljesítményét. Ebben jócskán van lemaradásunk: a magyar termelékenységet veszélyeztetik a demográfiai folyamatok, az oktatási politikából eredően a képzett, képezhető és motiválható munkaerő hiánya, valamint a magasabb képzettségű, termelékenyebb munkaerő külföldre távozása – mutatott rá Pitti Zoltán.

A vállalatok teljesítményét rontja a szétaprózódott vállalati szerkezet, amely helyzeten rontanak a hatályos adózási szabályok is.

– A KIVA, KATA, EVA alkalmazását árbevételhez, vagy alkalmazotti létszámhoz kötik, a kreatív magyar vállalkozó pedig igyekszik ennek megfelelni, akár úgy, hogy szétdarabolja a cégét. A szabályozás azonban figyelmen kívül hagyja a mérethatékonyságból származó előnyöket. A hazai vállalkozások 90%-a mikro- és kisvállalat, miközben érdemi növekedést főképp a külföldi érdekeltségű nagyobbak és az első körös beszállítók mutatnak. A kisvállalatok és a startupok – minden tiszteletem az övék – nem tudják pótolni a nagyok gazdasági struktúrájában rejlő erőt – mutatott rá előadásában Pitti Zoltán.

Például nagyon kevés magyar vállalat tud helytállni a nemzetközi piacokon, holott a globális világban a nemzetköziesedés alapfeltétele a növekedésnek. A hazai szabályozási gyakorlatban, adózási környezetben nincs összhang a befektető, a tulajdonos, a menedzser, a munkavállaló és a makrogazdasági elvárások eltérő érdekei között, a szabályok döntően nagyvállalatokra szabottak, a kis- és középvállalatokra rakódó teher pedig óriási.

Rosszul állunk

A növekedés legnagyobb hátráltató tényezője a vállalakozások alacsony átlagos kibocsátási aránya és a lokális jellegük. A mikro- és kisvállalkozások tőkeellátottsága elégtelen, nehezen jutnak külső forráshoz, és nem azért, mert a bankok nem akarnak adni, hanem azért, mert a vállalati mutatók nem adnak elég garanciát a bankoknak, hogy hitelezzenek.

A hazai K+F alacsony, az elhasználódott vagyon és a pótlása közötti olló pedig nyílik, miközben egy dinamikusan fejlődő, a robottechnológia felé mozduló világban kellene a cégeknek helyt állniuk. Erre kicsi az esély tudás növelése, a fogadókészség javítása, a szabályozási környezet megváltozása nélkül.

Pitti Zoltán egy japán közmondással írta le a helyzetet: a jövőkép cselekvés nélkül álom, a cselekvés jövőkép nélkül, rémálom.