Az ügylet nyélbe ütése ezzel együtt nem lesz egyszerű. Egyrészt az orosz tulajdonos láthatóan nem igazán kívánja eladni a szerbiai vállalatot, még úgy sem, hogy ez a huzavona a testvéri Szerbiát nagyon nehéz helyzetbe hozza. Másrészt nem biztos, hogy sikerül a vételárról megállapodni. Mi a 56,15 százalékos részesedés értékét 1,4 milliárd euróra taksáljuk, a könyv szerinti érték arányosan egy kicsit magasabb ennél. De lehet, hogy az orosz eladónak ez a reálisnak tekintett vételár nem elegendő. Szükség van még a szerb kormány és az amerikai hatóságok rábólintására is. Végül nagy kérdés, hogy kinek fizetheti ki a Mol a NIS ellenértékét. Nem, nem arról van szó, hogy erre a Mol-nak nincs pénze – a magyar olajipari vállalat a jelenlegi eladósodottsága mellett 3-4 milliárd eurót gyorsan kapna a finanszírozóitól, hanem hogy eljuthat-e az összeg a Gazpromnyeft számlájára. A hírek szerint az OFAC nagyon nem támogatja, hogy újabb pénz jusson az oroszok zsebébe. Ez akár megint egy akadályozó tényező lehet, ami hosszabbíthatja a NIS kálváriáját.

A Mol egy sikeres felvásárlás esetén várhatóan vételi ajánlatot tesz a közkézen lévő mintegy 13 százaléknyi NIS részvényre, a szerb szabályok szerint minimum azon az áron, amennyiért a Gazpromnyeft részvényeit is megveszi. A szerb kormány nem kívánja a kezében lévő 29,87 százalékos pakettet eladni, sőt, felmerült az a lehetőség is, hogy 5 százalékkal még növelnék is a részesedésüket. Ennek a PR szempontontokon kívül sok jelentősége nincs, a szerb kormány jelenlegi részesedése is számos minősített kisebbségi jogot biztosít. Például stratégiai döntésekhez, mondjuk a finomító bezárásához vagy nagy értékű eszközök eladáshoz a szerb kormány jóváhagyása is szükséges. Ez a jog 35 százalékos részesedés esetén is azonos, mint a mostani helyzetben.