„Valamennyi nem-fontos dolog között a labdarúgás a legfontosabb” – hangzott II. János Pál pápa nevezetes mondata. Jóllehet az egyházfő elismerte a foci híveinek szinte vallásos rajongását kedvenc sportjuk iránt, aligha tanácskozott sok közgazdásszal, mielőtt ilyen kijelentést tett.

Kép: Pixabay

Azok körében ugyanis általános az egyetértés, hogy a labdarúgó-világbajnokságok (akárcsak más, nagy sportesemények) nem igazán érik meg az óriási beruházásokat. A rendezők általában arra hivatkoznak, hogy ezek a nagy események fejlesztik az infrastruktúrát, az idegenforgalom növelésével fellendítik a gazdaságot, és az ország megismertetése segíti a gazdasági kapcsolatokat, a beruházásokat. A valóságban azonban a szükséges beruházások általában nagyobbak, mint a haszon.

Az okok: valóban fejlődik az infrastruktúra, de a beruházott összegek hatékonyabbak lennének,

ha azok hosszú távon jelennének meg a gazdaság kritikus ágazataiban. Az állami költségvetésből finanszírozott nagy építkezések rövid távon valóban gyorsítják a gazdasági növekedést, és emelik a nemzeti jövedelmet, ám a Világgazdasági Fórum elemzése azt mutatja: fontosabb az átfogó növekedés, amikor egyszerre bővül a gazdaság, és széles körben nő az életszínvonal.

A sport-infrastruktúra építése drága, csakúgy, mint annak fenntartása. Emellett általában értékes ingatlant foglal el, miközben nem tudják olyan gyakorisággal használni, hogy az üzemeltetés fedezze a fenntartás költségeit. És egy stadion nem igazán fontos ahhoz, hogy egy munkás, alkalmazott megfelelő színvonalon éljen.

Jó példa, hogy a 2010-es dél-afrikai foci-vb előtt a torna színhelyeihez közeli, szegénynegyedek lakóit kitelepítették onnan, hogy ne zavarják a képet. Marad a kérdés: az ország szempontjából nem lett volna fontosabb és hasznosabb, ha stadionok helyett egészséges lakásokat építenek?

Brazíliában a vb-re épített legdrágább stadiont ma parkolónak használják. A vb költségeit 11–14 milliárd dollárra becsülték. A számvevőszék szerint ez az összeg megfelel a milliós szegénységgel küzdő ország kétéves, teljes szociális költségvetésének.

Téves az az érv is, hogy a nagy sportesemények fellendítik az idegenforgalmat. Azok kétségkívül sok érdeklődőt hoznak – ám ugyanakkor elmarad a többi turista, éppen azért, mert tartanak a tömegtől. Mind Pekingben 2008-ban, mind Londonban 2012-ben csökkent az éves idegenforgalom, a British Museumnak az olimpiai hónapok alatt 22 százalékkal kevesebb látogatója volt a szokásosnál.

(Forrás: WEF)