Magyarország 2014-ben fogadta el a reklámadótörvényt, amelynek értelmében a vállalatokat reklámbevételüktől függő mértékű adó megfizetésére kötelezték. A nemzetközi tendenciát követve Lengyelország is a magyar reklámadóhoz hasonló, a vállalkozásokra vonatkozó adót vetett ki, amelyet nem a nyereség, hanem az árbevétel után számítanak ki, és amely progresszív szerkezetű. Az Európai Bizottság mindkét adót a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak nyilvánította.

Keddi ítéletében az uniós bíróság megerősítette a korábbi törvényszéki ítéletet, és semmisnek nyilvánította az uniós bizottság határozatait, ugyanis nem találta bizonyítottnak, hogy a lengyel és a magyar intézkedéseket hátrányosan megkülönböztető módon alakították volna ki. Következésképpen a brüsszeli testület által megtámadott ítéletekkel szemben benyújtott fellebbezéseket az uniós bíróság teljes egészében elutasította.