Február 25-e előtt a világ legnagyobb üvegszálas ipari lézerberendezéseket gyártó vállalata, az IPG Photonics egy évtizeden át sikert sikerre halmozott három gyártóbázisának köszönhetően, amelyek közül egy Németországban, egy az Egyesült Államokban, egy pedig Oroszországban található. Az olcsó orosz munkaerő és az ország műszaki egyetemeiről érkező fiatal szakemberek jelentősen csökkentették a költségeket és lehetővé tették a technológia és a gyártás versenyelőnyt jelentő vertikális integrációját, mely feleslegessé tette a külső beszállítók bevonását.
Mindez kártyavárként omlott össze az Ukrajna Oroszország általi megszállását követő szankciók gyors bevezetését követően. A Moszkva közelében található orosz üzem szállította az alkatrészeket a német és az USA-beli gyártóegységek számára. Mivel az export lehetetlenné vált, mindkét külső helyszínen zuhanórepülésbe kezdett a termelés, a hiányzó komponensek külső forrásból történő pótlása pedig hónapokig is eltarthat, ráadásul romba döntheti a cég eddigi sikerének zálogát adó vertikális integrációt.
A háború első napjaiban sok más multiéhoz hasonlóan az IPG vezetősége is kivárt – talán abban reménykedtek, hogy a konfliktus gyorsan véget ér és a szankciókat enyhíteni fogják. Ebben szerepe lehetett a cég történetének is: az USA-ban bejegyzett vállalatot a berlini fal leomlása után két orosz fizikus alapította, és a mai napig oroszországi születésű vezetők irányítják.
Most azonban két hónap után kapitulálni kényszerültek, és bejelentették, hogy máshová helyezik a moszkvai gyártóbázist. A piacok, amelyek addigra alaposan lenyomták a cég részvényeinek árfolyamát, méltányolták a döntést, de az év hátralévő része így is komoly kihívásokat tartogat még az IPG számára.
Változó hangulat
Az IPG története nem jellemzően illusztrálja azt, ahogyan a különböző vállalatok a háború által az oroszországi működésre gyakorolt hatásokra reagáltak, de azt jól mutatja, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük az országból kivonulni és a munkatársak megosztott lojalitásából eredő problémák kezelésére kényszerülő cégeknek.
A Fidelity elemzőinek csaknem fele - akik legutóbbi elemzői felmérésünkben arról számoltak be, hogy a háború közvetlen hatást gyakorolt az általuk vizsgált cégekre - most úgy nyilatkozott, hogy az illető vállalatok által az oroszországi működést érintően bevezetett változtatások várhatóan „tartósak”, „hosszú távúak” vagy „évtizedekre elnyúlóak” lehetnek. Több mint egytucat elemző szerint a cégek Oroszországból történő kivonulása végleges lesz.
Miközben a konfliktus által üzletileg leginkább érintett alapanyag-ipari cégek még megpróbálnak kitartani, jó néhány globális vállalat vezetősége már belátta, hogy egyszerűen nem éri meg a kockázatot, hogy továbbra is kapcsolatban álljanak a világkereskedelem legújabb páriájának számító országgal.
A globális jelenléttel rendelkező bankok például eleinte vonakodtak kivonulni, de mára elkezdték eladni vagy felszámolni megmaradt oroszországi érdekeltségeiket. Közülük többen már korábban a nagy globális ügyfelek leányvállalatokon keresztül történő kiszolgálására redukálták az ottani tevékenységüket, de ezeknek az ügyfeleknek továbbra is jelentős létesítményeik vagy befektetéseik vannak Oroszországban, melyeket kezelni kell, vagy éppen le kell írni vagy el kell adni őket.
Más bankoknak még markánsabban gyakorlati problémáik vannak. A Deutsche Bank globális technológiai központot üzemeltet Oroszországban, amelyet most máshová kell költöztetnie. A foglalkoztatottak száma 1500, ráadásul közülük sokan olyan szoftverfejlesztők, akikből mindenhol szűkös a kínálat, és máshol csak jóval magasabb bérért lehet megszerezni őket.