A látogatók jelentős része a közeli Dél-Kínából érkezett. A Nagy-öböl térségéhez (Greater Bay Area) tartozó kilenc szárazföldi város – köztük Kanton (Guangzhou) – 14,8 millió látogatót adott, míg Hongkong további 7,3 millióval járult hozzá a számokhoz.
A távolsági légi járatoktól nagymértékben függő úti célokkal ellentétben Makaó látogatóinak többsége szárazföldi úton érkezik. Körülbelül 83 százalékuk szárazföldön jutott el oda, és közel 59 százalékuk úgy látogatta meg a várost, hogy nem töltött ott éjszakát. A rövid látogatások e folyamatos áradata segít megmagyarázni Makaó turisztikai iparának nagyságrendjét.
Hogyan építette ki Makaó a kaszinóiparát?
Makaó szerencsejáték-története jóval a modern üdülőközpontok megjelenése előtti időkre nyúlik vissza. A szerencsejátékot 1847-ben, a portugál uralom idején legalizálták, 1962-ben pedig egy koncesszió révén olyan üzemeltető jelent meg, amely évtizedekig uralta a piacot.
Jelentős fordulópontot hozott 2002, amikor az új koncessziók megnyitották az iparágat a verseny előtt. A Las Vegas Sands 2004-ben nyitotta meg helyi üdülőközpontját, majd 2006-ban a Wynn, 2007-ben pedig az MGM következett; így ismerős amerikai kaszinómárkák jelentek meg Makaó bővülő piacán.
Napjainkban Makaó azon dolgozik, hogy a szerencsejátékon túl is vonzóbbá váljon. A koncessziós rendszer előírja, hogy a vállalkozások konferenciákba, szórakoztatóipari létesítményekbe, sporteseményekbe és kulturális látnivalókba is fektessenek be.
