Az északi félteke mezőgazdasági területein a téli nitrogénveszteség mérsékelhető két fő módszerrel: egyrészt konzervatív nitrogéngazdálkodással, amely csökkenti a talajban felhalmozódó felesleges reaktív nitrogént, másrészt téli takarónövények alkalmazásával, amelyek segítenek megkötni a nitrogént és mérséklik az elfolyást, valamint a havat megkötő és megtartani képes növényi maradványok fenntartásával, ami segít megőrizni a hótakarót és mérsékli annak elvesztését. A talajban lévő nitrogén-felesleg csökkentésére irányuló stratégiák csökkenthetik a nitrogén-kibocsátást nem csak télen, hanem az év többi részében is hozzájárulnak a környezeti terhelés csökkentéséhez.

A megváltozott hóviszonyok várhatóan azonnali és hosszabb távú hatással lesznek a talajlégzésre és a mikrobiális aktivitásra. Ha például egy meleg tavasz miatt a hótakaró korán eltűnik, a hóolvadékvíz és a hővédelem hiánya közvetlenül befolyásolja a talajfolyamatokat, ami később a növények növekedésére is hatással lehet. Ezt az összetett, hosszú távon érvényesülő hatást a hótakaró utóhatásának vagy örökölt hatásának nevezhetjük. A hótakaró változásának talaj szénforgalmára és mikrobiális aktivitására gyakorolt örökölt hatásának pontos számszerűsítése azonban még hiányzik.