A dolgok internete (IoT) behálózza az életünket: átalakítja az otthoni szokásainkat, az autózásunkat, edzésünket, orvosokhoz fűződő viszonyunkat. És átalakítja az üzleti együttműködéseket: lebontja a vállalati struktúrák közötti falakat. A technológiai cégek vezetői napjainkban folyton „nyitott ökoszisztémákról” beszélnek. Az együttműködés fontos az új termékek és szolgáltatások szintjén, valamint az interoperabilitási szabványok kidolgozásában.

Kép:FreeDigitalPhotos.net

Interoperabilitás

A gépek közötti konvergencia elmossa az iparágak közötti határokat. A legkülönfélébb vállalatok kénytelenek egymásba kapaszkodni: szoftveróriások, hardvergyártók, telekommunikációs cégek, autómárkák, bútorgyárak, háztartási készülékeket gyártók. Csupa olyan cég, amelyek eddig jól elvoltak a saját szektorukban. A stratégiai szövetkezés trendje a Las Vegas-i CES-en is megfigyelhető volt már idén: azok a cégóriások, amelyek amúgy hagyományosan távol szoktak maradni az eseménytől, az eszközök erősödő összekötöttsége miatt kénytelenek voltak jelen lenni.

A különböző iparágak szereplőinek együttműködése felgyorsítja a fejlett technológiák terjedését. Mit ér például a 3D-s televízió, ha nincs 3D-s adás? Ha viszont két cég egy technológiát választ, és termékei kompatibilissé válnak, máris mindketten piacot nyernek. Az IKEA-bútorban lévő töltővel például négy centiméteres távolságból vezeték nélkül tölthetjük a Samsung termékeit. Mivel több szabvány létezik a kábel nélküli feltöltésre (A4WP, PMA), ha két óriáscég egy nótát fúj, az segíthet abban, hogy az általuk preferált szabvány kerekedjen felül. Az autógyárak is csatlakoztak: már 15 autótípus van, amelyben kábel nélkül lehet készülékeket tölteni.

Ráadásul technológiacentrikus világunkban a K+F-költségek szinte minden ágazatban irdatlan terheket rónak a vállalatokra. E kiadásokat is nyilván lényegesen könnyebb közösen fedezni.

„Frenemies”

A kéz a kézben járó, a jövőt együtt kifejlesztő cégek azonban csalóka víziók. Hiába azonosak a termékfejlesztési irányok, az együttműködés könnyen vetélkedésbe fordulhat. Főleg ha menet közben rájönnek a felek, hogy az azonos célok miatt voltaképpen mindketten riválisok. És nemcsak a fogyasztókért, hanem a legtehetségesebb munkavállalókért – különösen a fejlesztőkért – is versengenek. Ilyen elhidegülés történt az Uber és a Google között. Viszonyukat ma a „frenemies” – a barát (friend) és az ellenség (enemy) szóból létrejött – kifejezéssel jellemezhetjük. A Google befektetési alapja 2013-ban 250 milliót invesztált a kocsimegosztó szolgáltatást kínáló startupba. Két év se telt el, és az Uber bejelentette: önvezérelt autót fejleszt – ahogyan a Google –, és a Facebookkal kezdett együttműködési tárgyalásokat. A Google válaszként saját autómegosztó alkalmazás fejlesztésébe kezdett.

Az egymás ellen fordulás azért nem törvényszerű. A Google-t és az Apple-t például nehéz lenne nem riválisoknak tekinteni, egyes bizniszekben mégis képesek konfliktusmentesen együttműködni.