Azóta, hogy a szokatlanul hosszú és erőteljes amerikai fellendülésnek a múlt év őszén vége szakadt, a világgazdaság helyzete és kilátásai többé-kevésbé folyamatosan romlanak. Már előző (2001/2.) Konjunktúrajelentésünkben is arról számoltunk be, hogy az OECD-országokban a válságjelenségek a vártnál makacsabbak és időben elhúzódnak, a visszaesés az Egyesült Államokban – a rendszeressé vált jegybanki kamatcsökkentések ellenére – egyre súlyosabbnak bizonyul, a japán gazdaság recesszióba került, lelassult a gazdasági növekedés Európában, illetve mindez kedvezőtlenül hat a felemelkedő térségekre. A nyár végére a helyzet tovább romlott. A főbb régiók növekedésének egyidejű további lassulása (illetve Japánban a GDP csökkenése) a világgazdasági gondok súlyosbodását jelezte. A munkanélküliség számos országban (az Egyesült Államokban és Japánban kiemelkedő mértékben) nőtt, a tőzsdei hanyatlás folytatódott. A beruházások, az ipari termelés (mind az olyan tradicionális ágazatoké, mint a jármű- és acélipar, mind az „új gazdaságba” sorolt infokommunikációs ágazatoké) és a nemzetközi kereskedelem adatai a főbb országokban stagnálásra, sőt visszaesésre utaltak. Emellett néhány fontos kivétellel – Kína és India – gyengült a fellendülés (vagy visszaesés következett be) a felemelkedő térségben. Délkelet-Ázsiában az amerikai piac szűkülése sújtotta az exportiparágakat. Másutt régi és új feszültséggócok – Argentína, Törökország, Mexikó, Brazília – fenyegették az érintett régiókat reálgazdasági és/vagy pénzügyi lehetetlenüléssel. A legtöbb ország és térség, valamint a világkereskedelem idei és a jövő évi növekedésére vonatkozó prognózisát az elemzők többsége még szeptember 11-e előtt lefelé módosította. Már az Amerikát ért terrortámadás előtt az volt a kérdés, meddig tart a romlás a világgazdaságban, megakadályozható-e a világméretű recesszió.

2. A terrortámadással megszakadt a szokásos üzletmenet („business as usual”) a világgazdaságban. A nemzetközi gazdasági folyamatok alakulása kiszámíthatatlan katonai és politikai fejleményektől függ. Ezek fogják meghatározni a világgazdaság szereplőinek (államoknak, nemzetközi szervezeteknek, vállalatoknak, fogyasztóknak) törekvéseit és lehetséges magatartását. 2001 őszén tehát nemcsak a szokásos, ám minden korábbinál jóval nagyobb fokú bizonytalanságok nehezítik a nemzetközi gazdaság közeljövőbeli alakulásának az előrejelzését. Ebből az következik, hogy ma világgazdasági prognózis csak erős megszorításokkal, bizonyos – elsősorban a gazdaságon kívüli fejleményekre vonatkozó – feltételezések mellett készíthető. A továbbiakban abból indulunk ki, hogy a katonai akciók és válaszlépések térben és időben korlátozottak maradnak, a terrortámadások kiváltotta globális politikai feszültség és gazdasági bizonytalanság legkésőbb néhány hét múlva enyhülni kezd, a világkereskedelem és a nemzetközi pénzügyek infrastruktúrája a továbbiakban intakt marad, nem kerül sor világgazdasági kihatású kereskedelmi korlátozásokra. E feltételezett esetben az is lehetséges (jóllehet korántsem bizonyos), hogy az olajár és a dollár árfolyama, amely az elmúlt évtizedekben gyakran destabilizáló hatásúnak bizonyult, átlagosan a jelenlegi szinthez közeli marad, vagy legalábbis nem tér el attól radikálisan.

3. Még az utóbbi feltételek mellett is arra kell számítani, hogy ez év hátralévő részében a gazdaságok teljesítménye általában – és főként az USA-ban – (lényegesen) gyengébb lesz, mint azt egy hónappal, egy héttel, vagy akár egy nappal az Amerika elleni terrortámadás előtt gondoltuk. A világméretű recesszió eshetősége fennmarad, annak kockázata megnőtt. Sőt, a következő hetekre - hónapokra a visszaesés a valószínű variáns, míg a prognózis időtávjának növekedésével nő a stabilizálódás és a kilábalás valószínűsége. Az amerikai, az európai és a japán központi bank azonnali likviditás-növelő intézkedései és az ugyancsak összehangolt kamatcsökkentések a tőzsdei összeomlás megelőzését és a recesszió elkerülését, enyhítését szolgálják. A keresletteremtés másik eszközének bevetésére, a költségvetési kiadások radikális bővítésére egyelőre csak az amerikai kormány szánta el magát. Bár valószínű, hogy másutt is növelik valamelyest az állami kiadásokat, az amerikaihoz hasonló mértékű gazdaságélénkítésnek Japánban már nincsen terrénuma, az eurótérségben pedig akadályai vannak. Ilyen akadály a legtöbb ország számára a Növekedési és Stabilitási Paktumban vállalt költségvetési fegyelem.

4. A devizapiaci keresztárfolyamok szeptember 11-ét követően viszonylag nyugodtan alakultak, ami nemcsak az összehangolt likviditás-bővítő és kamatpolitikai intézkedéseknek tulajdonítható, hanem a deviza- és tőkepiaci szereplők tanácstalanságával és óvatosságával is magyarázható. Tehát lehet vihar előtti csend is. A közeljövőben nem zárhatóak ki olyan – jobb esetben átmeneti – válsághelyzetek, amelyek az árfolyamok jelentős kilengéseihez vezetnek. Amerika sebezhetőségének felismerése önmagában kedvezőtlen a dollárnak. Mi mégis a dollár vezető szerepének, menedékvaluta-státuszának fennmaradását, árfolyamának stabilizálódását tartjuk a valószínűbb variánsnak. A világ (illetve a gazdaság szereplői, a „piac”) ugyanis globális - s nem pusztán amerikai – válságként éli meg a terrortámadást és következményeit. Emellett az USA-nak van a leginkább esélye arra, hogy a gazdaság erejére, a belső piac nagyságára, az államháztartás kedvező egyensúlyi helyzetére, a monetáris politika meglévő mozgásszabadságára támaszkodva a világ fejlett térségei közül elsőként lábaljon ki a válságból. Mint már annyiszor, ezúttal is részben a külföldi tőke korántsem önzetlen közreműködésével.

5. A nemzetközi tőkeáramlás nagyságát és irányát – általánosabb megközelítésben – egyrészt az határozza meg, hogy a világgazdasági helyzet és a jövedelmi viszonyok („jövedelemtermelő képesség”) általános romlása, illetve gyengesége következtében a világban a befektetésre váró szabad tőke mennyisége már eddig is csökkent, a közeljövőben pedig még inkább csökkenhet. Másrészt a relatív tőkehiány és a politikai-gazdasági bizonytalanságok közepette előtérbe kerül a befektetések kockázatának minimalizálására, illetve megtérülésének relatív biztonságára való törekvés. Ilyen helyzetben – hagyományosan – a legfejlettebb országok állampapírjai szolgálnak menedékül, míg a gyengébb, fejletlenebb, sebezhetőbb gazdaságok tőkevonzó képessége csökken.

6. Az infláció az OECD-országokban és másutt 2001 derekától kezdve – a gazdasági növekedés általánosan jellemző lassulásával párhuzamosan – mérséklődött. Eközben megszűntek hatni azok a tényezők is (magas olajárak, Európában az agrárválság okozta élelmiszerár-drágulások), amelyek korábban megemelték az inflációs ütemet. A szeptember 11-i események után az inflációs kilátásokat bizonytalanság övezi. Míg egyes költségek (nyersanyagárak, biztosítási díjak, szállítási költségek) rövid távon jelentősen növekedhetnek, a visszafogottabb vagy visszaeső kereslet fékezheti az áremeléseket. Az inflációs ráták további csökkenése az OECD-térségben 2002-ben – amit szeptember elejéig a prognózisok magától értetődőnek tartottak távolról sem biztos.

7. A nemzetközi kereskedelem volumene 2001 szeptember elején napvilágot látott prognózisok szerint is csak mintegy 2%-kal bővül, az előző évi 13%-os növekedés után. A terrortámadás recessziós hatásai a világkereskedelmi kilátásokat tovább ronthatják, miközben a szigorúbb biztonsági előírások, fokozott ellenőrzések, magasabb biztosítási díjak miatt lassabbá válhat a szállítás, emelkedhetnek a szállítási költségek, s ez is negatívan hathat a forgalomra. 2002-ben a nemzetközi kereskedelem dinamizmusa mérsékelt marad. A nyomott kereslet miatt nem számítunk a világpiaci árak jelentősebb általános emelkedésére sem. Az olajárak az új helyzetben különösen nagymértékben függnek a katonai és politikai fejleményektől, sőt az azokkal kapcsolatos várakozásoktól. Prognózisunk feltételezései azt implikálják, hogy az olaj árának nem kell feltétlenül nagymértékben emelkednie. A bizonytalanság az olajpiacon azonban máris érzékelhetően megnőtt (jelentésünk írásakor éppenséggel az olajárak csökkenése okoz a piacon riadalmat), s az olaj stratégiai jellege miatt, illetve mert ezen a piacon az árak „békeidőben” is gyakran óriási kilengéseket mutatnak, egyes országok e bizonytalanságokra fokozott készletfelhalmozással reagálhatnak. De a kieső polgári légiforgalom - illetve általában a lanyha konjunktúra - miatt túlkereslet kialakulása nem valószínű.

8. Az amerikai gazdaságpolitika számottevő likviditásbővítő intézkedései korántsem voltak elegendőek a gazdaság szereplőinek a megnyugtatásához. A Dow Jones index a Wall Street újranyitása után egy hét (öt tőzsdenap) alatt 14%-kal zuhant, amire évtizedek óta nem volt példa. A légi társaságok és a repülőgépgyártók sietősen tömeges elbocsátásokat jelentettek be, a fogyasztók a szokásosnál kevesebb árut és szolgáltatást vásárolnak. Amíg a jelenlegi vészhelyzet eltart, a fogyasztás – elsősorban a nem alapvető cikkek fogyasztásának – csökkenésére kell számítanunk, ami rövid távon a GDP-visszaesés fő tényezője lehet – nemcsak az Egyesült Államokban. A helyreállítás előbb-utóbb élénkítheti majd az építő- és az acélipar tevékenységét. Hasonlóan fontos lehet a hadiipari és egyéb állami kiadások, főként a biztonsági célú technológiai beruházások várható fellendülése, ami lökést adhat a 2000-2001 folyamán súlyos válságba sodródott – s utóbb „racionalizált,” azaz hatékonysági alapon karcsúsított informatikai ágazatoknak. Mindebből jó esetben az következhet, hogy a rövid távon várható termelés-csökkenést Amerikában a termelés stabilizálódása, némi növekedése követheti, esetleg már a jövő év folyamán. 2001 éves átlagában enyhén pozitív maradhat a gazdasági növekedés jelzőszáma, míg 2002-ben a vázolt feltételek mellett az állami hadikiadások növelésére támaszkodó 2% körüli – azt valamelyest meghaladó – GDP-növekedés elérhető.

9. Az eddig is recesszió sújtotta Japán a legújabb nemzetközi fejlemények nyomán még nehezebb helyzetbe kerül, hisz a szigetországban a belső kereslet tartósan, „strukturális” okok következményeként alacsony szintű, s a kilábalás reménye teljes mértékben a világgazdaság áhított fellendüléséhez fűződött. Az elkerülhetetlenül visszaeső amerikai kereslet és az ázsiai országok gazdaságának gyengélkedése ezt az elképzelést egyelőre meghiúsítja. Az ez évi GDP-visszaesést követően 2002-ben optimális esetben is stagnálás közeli helyzetre kell számítani.

10. Az Európai Unió országaiban a gazdasági növekedés üteme – az összesített adatok szerint – 2000 dereka óta negyedévről negyedévre lassul. Idén a második negyedévben a GDP már stagnált. Az export és a beruházások valamelyest csökkentek, a személyi fogyasztás – amelynek dinamikájához jelentős várakozások fűződtek korábban - nagyon lassan bővül. Minthogy az import a kivitelnél is gyöngébben alakult (erősebben esett vissza), a belső felhasználás/fogyasztás lanyhulása közepette jobbára a nettó export tartotta mozgásban az európai gazdaságokat. Korábbi várakozásunk, miszerint a tagállamok belső keresletének az élénkülése (nagyrészt) pótolni fogja a kieső – elsősorban az Amerikába irányuló – exportot, nem igazolódott be. Szeptember 11-e előtt úgy tűnt, hogy az európai konjunktúra egy vagy két negyedéves fáziskésésben van az amerikaihoz képest, azaz a megélénkülés ennyivel később következhet be, mint az Egyesült Államokban. A terrortámadások az amúgy is ingatag lakossági és üzleti bizalom légkörében érték Európát, így elsősorban a bizalom, illetve a fogyasztás további megingásával, ideig-óráig tartó csökkenésével kell számolnunk. A jövő évi kilábalás később kezdődhet, és lassabb lehet, mint Amerikában. Az általunk feltételezett keretek között az átlagos gazdasági növekedés az idén elmarad a 2%-tól, jövőre kevéssel meghaladhatja azt.

11. Németország – legfontosabb gazdasági partnerünk – helyzete és kilátásai európai összehasonlításban is kedvezőtlenek. A gazdaság stagnál – a GDP ez évi növekedését az Amerika elleni terrortámadás előtt is csak 1% körülire tették. A megélénkülés jelei még nem láthatók. A belső kereslet szerény bővülése nem képes kompenzálni az exportnövekedés lelassulását, és a két tényező együttes hatása a beruházási kereslet alakulását is kedvezőtlenül befolyásolja. A keletnémet felzárkózás sem halad előre. Mivel a foglalkoztatottak száma nem nő, és bizonyos szektorokban, mint elsősorban az építőipar, a feldolgozóipar jelentős létszámleépítésekre került sor, feltehető, hogy az USA elleni terrortámadást követően a nagy nemzetközi konszerneknél elindult létszámleépítés Németországban is éreztetni fogja hatását. A nem túl bíztató konjunkturális helyzet és a közelgő választások ellenére a kormány egyelőre kitart szigorú költségvetési elképzelései mellett: sőt a tervezett biztonsági intézkedéseket adóemelésből kívánja finanszírozni, ami még inkább alááshatja a konjunktúrát.

12. A fejlődő világ országainak gazdasági növekedése a vártnál jobban lassul. Az USA elleni támadás előtt 4-4,5% körüli összesített GDP-növekedésre lehetett számítani. A terrortámadásnak a nemzetközi gazdasági kapcsolatokra gyakorolt hatásai ezen széles országcsoport esetében mindenképpen súlyosak lesznek: a légi közlekedés és a nemzetközi áruszállítás kockázatai és a szállítási határidők növekedni fognak, a turizmus visszaesik, a hitelezők, a segélynyújtók és a beruházók kockázatvállalási hajlandósága feltehetően csökken, főként az iszlám és különösen az arab országok tekintetében. A dél- és délkelet-ázsiai országoknak pedig az okoz egyre fokozottabb gondot, hogy fő exportcikkeik, az informatikai és kommunikációs (IKT-) termékek és alkatrészek iránti amerikai és európai kereslet nemcsak lanyhul, hanem el is tolódik a Kínából származó olcsóbb termékek felé. Míg a kínai kivitelnek csak a növekedési üteme mérséklődött az alacsonyabb szintű világgazdasági aktivitás következtében, addig a félvezetők és egyéb komponensek, számítástechnikai és szórakoztató-elektronikai termékek hagyományos ázsiai exportőrei 25-30%-os forgalomcsökkenést voltak kénytelenek elkönyvelni.
A kínai gazdaság növekedési üteme nem tükrözi az exportpiacok beszűkülését, a tervezett 8%-os GDP-növekedéstől való 2-3 tized százalékpontnyi eltérés jószerével a statisztikai hibahatáron belül marad. A növekedés fő hordozója továbbra is a belső kereslet, azon belül főként az állami beruházások. A közelgő WTO-tagság, valamint az ország „nemzeti piactérré” történő átalakítása várhatóan rekordösszegű külföldi működő tőke beáramlását teszi lehetővé az idén.
Latin-Amerikában az 5% körüli ütemben növekvő chilei és az immár harmadik éve visszaeső argentin gazdaságon kívül a stagnálás közeli állapot a jellemző. Az USA piacának összeszűkülése elsősorban Mexikót sújtja, míg a brazil gazdaság növekedését az energiafelhasználási szükségállapot veti vissza.

13. A Független Államok Közössége egészének gazdasága továbbra is alig lassuló ütemben nő. Az év első felének ipari termelése 8,4%-kal haladta meg a múlt év hasonló szakaszáét, amely utóbbiban még 9,7%-os növekedés jelentkezett. A FÁK-térség gazdasági dinamizmusának – kisugárzása révén – Oroszország és a többi FÁK-olajország jó teljesítménye veti meg az alapját. A tragikus amerikai események világgazdasági kihatásai más térségeknél kevésbé érintik a FÁK-at, minthogy bekapcsolódása a nemzetközi gazdaság áru-, szolgáltatás- és tőkeáramlataiba meglehetősen szerény.
Oroszországban a gazdasági növekedés a tavalyi kiugró ütemhez (8,3%) képest lassult ugyan, de – a világpiaci olaj- és gázárak mostanáig alig csökkenő szintjének hála – továbbra is erős: a GDP az év első felében 5,0%-kal bővült, az ipari termelés hét hónap alatt 5,4%-kal nőtt (éves összehasonlításban). Az infláció havi rátája január óta folyamatosan mérséklődik, augusztusban 0 volt, amire kb. két évtizede nem volt példa, de a 12 havi ráta még mindig magas, 20,9% volt. A viszonylagos stabilizáció hátterében az áll, hogy az export (ennek 57,7%-a fűtőanyag és energia) a hivatalos előrejelzésekkel szemben sem csökkent, hanem csak erősen lelassult a növekedése: dollárértéke januárban-júliusban 4,1%-kal nőtt (a tavalyi év megfelelő időszakához képest) a vámstatisztika szerint. A kereskedelmi aktívum továbbra is hatalmas, 36,1 Mrd USD az első hét hónapban, de mivel az import növekedési üteme igen gyors (24,2%), az óriási exporttöbblet, bár lassan, de olvad. A folyó fizetési mérleg az év első felében 21,2 Mrd USD aktívumot mutatott. A központi bank nagy valutatartalékokat halmoz fel, reményt nyújtva arra, hogy – szükség esetén – az ország saját erőből is megbirkózik az elkövetkező évek kemény külső adósságszolgálati kötelezettségeivel. A makroökonómiai helyzet javulása Oroszországban úgy következett be eddig, hogy a gazdaság szerkezetében csak csigalassúságú változások történnek. Az idei és a jövő évre a maihoz közeli növekedési ütemet és inflációs rátákat várunk.
Ukrajna gazdaságának teljesítménye sorra dönti a rekordokat: a GDP az év első nyolc hónapjában 10,8%-kal nőtt, az ipari termelés 16,9%-kal, az infláció mérséklődik. Ezek a kedvező irányzatok azonban csak kevéssé vannak alátámasztva reformokkal, és főleg konjunkturális tényezőkkel, mindenekelőtt az oroszországi boom hatásával magyarázhatók.

14. A kelet-közép-európai országok gazdasági növekedése valamivel lassúbb a tavalyinál, de továbbra is folyamatos és viszonylag gyors, az átlagos növekedési ütemük mintegy kétszerese az EU-országokénak. Az összes ország megsínylette ugyan az utóbbi két év két kedvezőtlen külgazdasági fejleményét, a világpiaci olajárak tavalyi megugrását és a gazdasági növekedés idei lelassulását az OECD-országokban, s ezen belül különösen főpiacukon, az Európai Unióban. Az ipari növekedés – Csehország kivételével mindenütt (többnyire jelentős mértékben) lelassult, de a dezinflációs folyamat csaknem mindenütt újraindult, az inflációs ráták egy számjegyűek. Az egyes országok növekedési teljesítményében egyfajta kiegyenlítődési tendencia figyelhető meg: a korábban három éven át recesszióval küszködő Csehország és a növekedés drasztikus lelassulását megszenvedő Szlovákia GDP-jének növekedése második éve erősödik, a tavalyi „éllovasok”, Magyarország és Szlovénia GDP-növekedési üteme viszont várhatóan egy százalékpont körüli mértékben csökken. Így ebben a négy országban idén és jövőre a 3,2-4% körüli növekedési ütemek valószínűsíthetők. Ettől a trendtől markánsan eltér Lengyelország esete, ahol az év első felében a növekedési ütem 1,6%-ra lassult le, az ipar az első nyolc hónapban mindössze 1,2%-os növekedést produkált. Ennek oka, hogy az előző kormányzat „túlhűtötte” a gazdaságot: megijedve az infláció 2000. évi felerősödésétől túlméretezett monetáris restrikcióhoz folyamodott. Az áremelkedés a költségvetésben alapul vett inflációs előirányzatnál nagyobb arányban lassult, a költségvetési bevételek estek, s a „túlköltekezés” réme ellen hadakozva a monetáris hatóságok valóban államháztartási hiányt idéztek elő – de a költségvetés másik oldalán, a bevételek elmaradásával. Szerencsére a vállalati szféra a belső kereslet gyengülésére az export fokozásával reagált, s így az ország külgazdasági pozíciói javultak.

15. A délkelet-európai országok helyzetét egyelőre kedvezőbben befolyásolja a balkáni háborúskodás befejeződése – a kereskedelem, szállítás és közlekedés normalizálódása, az idegenforgalom feléledése, a külföldi segélyezés, illetve közvetlen beruházások megindulása –, mint a külgazdasági konjunktúra lehűléséből származó negatív hatások. A gazdasági növekedés immár második éve folyamatos a térség meghatározó országaiban. Közülük Bulgáriában, Romániában, Horvátországban gyors vagy gyorsuló, a GDP-növekedés üteme az év első felében 4-5%-os sávban mozgott, az év második felében enyhe lassulás valószínűsíthető a külső dekonjunktúra kihatásaként. A súlyos helyzetben lévő Jugoszláviában csak vontatottan indul be az újjáépítés a külső támogatás elégtelensége és/vagy késése, valamint a belpolitikai helyzet bonyodalmai miatt. A szerkezeti átalakulás elhúzódása miatt az országok exportképessége gyenge, a külgazdasági egyensúly fenntartása állandó gondot jelent. Ez különösen Romániában kezd olyan veszéllyé válni, amely megakaszthatja a felfelé ívelő növekedést, mint ez a múltban nemegyszer előfordult.

16. A balti országokban (Észtország, Lettország, Litvánia) idén is folytatódik a tavalyi évet jellemző dinamikus gazdasági növekedés. Különösen Lettország gazdasági teljesítménye impozáns, ahol a GDP 2001 első negyedévében 8,2%-kal nőtt. A bruttó hazai termék idén és jövőre várható 4-6% közötti növekedése mindhárom országban az ipari termelés jelentős bővülésével párosul. A költségvetési politika fegyelmezett, és várhatóan elfogadható mértékűre (a GDP arányában 5-7%-ra) csökken a folyó fizetési mérleg hiánya is, miközben az országokba töretlenül áramlik a külföldi működő tőke. A fogyasztói árak emelkedése mérsékelt, 2,3-5,5% közötti, a munkanélküliségi ráta viszont továbbra is két számjegyű, ráadásul Litvániában (16,6%) növekvő irányzatot mutat.

Kapcsolódó cikkek:
Nemzetközi gazdaság (2001/2. konjunktúrajelentés)
Magyar gazdaság (2001/2. konjunktúrajelentés)