A körforgásos gazdaságnak az a lényege, hogy vissza tudjuk nyerni a nyersanyagokat a használt termékekből és visszaforgatjuk a rendszerbe. Amennyiben ez sikerül, akkor jelentős energiamegtakarítás az eredmény. Például azzal, hogy itt olyan termékeket kell előállítani, amelyeknek az élettartama jóval hosszabb a ma megszokottnál.
Hogy mekkora pénzről van szó, arra egyetlen példa: a már létező környezettudatos termékeknek köszönhetően 2021-ben 120 milliárd euró maradt meg a fogyasztók zsebében és 10 százalékkal lett alacsonyabb az éves energiafogyasztás.
Milyen termékekről van szó?
Elektronikai eszközökről, textíliákról és építési anyagokról beszélhetünk, mint például tabletekről, okostelefonokról, ruhákról, acélról, cementről.
Amit mond az teljes ellentmondásban van a fogyasztói társadalom logikájával. Eddig az volt a gyártók célja, hogy a dolgaik minél előbb elavuljanak és a fogyasztó minél hamarabb újat vegyen.
Igen, de az utóbbi években világossá vált, hogy ez a rendszer nem fenntartható. A nyersanyagok egyre nehezebben elérhetőek és egyre drágábbak. Gondoljon csak a lítiumra vagy a globális chiphiányra. Ugyanakkor ebbe a gondolkodásba be kell vonni a fogyasztókat is. Nekik is környezettudatosabban kell élniük. Ne vásároljanak környezetszennyező termékeket és olyan gyártmányokat, például hűtőket, televíziókat vegyenek, amelyek energiahatékonyabbak. Az unió új javaslata pedig az, hogy ezeket a szabályokat ki kell terjeszteni a textilipari és építőipari termékekre is. A fast fashion, gyors divat iparágnak gátat akarnak szabni.
Visszatérünk a Sokol rádió korszakhoz? Ez az árucikk arról volt híres, hogy nem tudott elromlani. Akkor is szólt, ha leesett több emeletet. Elpusztíthatatlan volt.
Tökéletes példa. Egy televízió régen 10-15 évig működött. Ma már ez sajnos nem így van. A tévéket rövidebb élettartamra tervezik és a garanciaidő sem sok. Vissza kell térni a hosszútávú élettartartammal rendelkező és a könnyen javítható készülékekhez.
Erre nem lesz könnyű rávenni a cégeket. Nekik most is az az érdekük, hogy minél gyorsabban, minél többet eladni.
Ekkor jön az államok szerepvállalása. Az ösztönzés, a szabályozás. A terv egy digitális termékútlevél létrehozása, amelyek tartalmazzák az alapanyag jellemzőket, az alkatrészeket, a javítási útmutatókat, az újrahasznosítási lehetőségeket.
Ez szinte egy új társadalomkép.
Igen, mert eddig egy lineáris gazdasági modellben éltünk. Megvettük a terméket, használtuk, majd kidobtuk. Ezt a modellt most ki kell terjeszteni egy körforgásos rendszerré. A gyártóknak meg kell tervezni a termékek életútját, majd pedig a használatot követően, nem kidobjuk, hanem a benne lévő értékes alapanyagokat nyersanyagként újra felhasználjuk. Így működik a körforgásos gazdaság és ez valóban egy új szemléletet jelent. Én úgy mondanám, ez egy ökokapitalista vagy zöld gazdaságfejlesztési modell.
Magyarország hol áll ebben a folyamatban?
2019-ben az unióban a teljes települési hulladék mennyisége meghaladta 224 millió tonnát. Ebből a legtöbbet termelők Németország (50,6 millió tonna), Franciaország (36,7 millió tonna), Olaszország (30 millió tonna), Spanyolország (22,4 millió tonna), Lengyelország (12,7 millió tonna) voltak, Magyarország a 18. helyen végzett (3,7 millió tonna). 2019-ben az EU-ban élő állampolgárok fejenként átlagosan 502 kg hulladékot termeltek, amelyből Dánia 844 kg, Luxemburg 791 kg, Norvégia 776 kg, Svájc 709 kg, Málta 694 kg és Magyarország 387 kg szemetet termelt fejenként. Középmezőnyben vagyunk, volna bőven mit tenni. Az unióban keletkezett összesen 224 millió tonna települési hulladékból mindössze 68 millió tonna került anyagában újrahasznosításra és közel 39 millió tonna komposztálásra. A kettő együtt 107 millió tonna, amellyel 48 százalékos újrahasznosítási arányt tud felmutatni Európa átlagban. A maradék 52 százalék hulladékégetőbe, lerakóba vagy más hulladékkezelési módon került ártalmatlanításra. Vagyis a hulladékok több, mint fele még mindig a környezetet terheli. Egy példa: Kínából jöttek be olyan kis hangszórók, reklámtermékként, amelyek két használat után tönkrementek. Szükség van arra, hogy az unió is létrehozzon olyan szabályokat, amelyek előírnak például minimális garanciaidőt.
És akkor mi lesz az egyszer használatos fényképezőgépekkel?
Ezeknek nincs értelme.
Hogy azért egy jó példát is mondjak, Magyarországon a papír újrahasznosítás tapasztalataim szerint jól működik.
Nagyon jó a példa, ott már tényleg jól működik a rendszer, ahogy az alumínium dobozoknál is. Az unió azért van a középmezőnyben, mert sajnos a döntéshozóknak is kevés az ismerete arról, hogy melyik alapanyagot, hogyan lehet visszanyerni és a hulladékokat újrahasznosítani.
