Jövőre várhatóan folytatódni fog az amerikai hegemónia hanyatlása a világban, miközben a globalista erők egyelőre nem találják az ellenszert az egyre erősödő dezintegrációs tendenciákkal szemben.
Új típusú kihívások
A liberális világrend megrendülésével párhuzamosan egyre erősödik a történelemben jól ismert geopolitikai vetélkedés. A COVID-járvány ráadásul látványosan felerősítette a „balkanizációs” trendeket, amelyek már azelőtt is markánsan jelen voltak. Emellett a globális pandémia aláásta számos intézmény tekintélyét, megerősítette a nacionalista tendenciákat, és felerősítette a deglobalizációt.
A modern világ konfliktusai eközben egyre inkább elütnek a hagyományos háborúktól, amennyiben egyre inkább a szürke zónába húzódnak, letagadható formát öltenek, és hibrid formákat vesznek föl.
Ki nem mondva Washington valójában nem mutat igazán érdeklődést Európa és a Balkán iránt, és ezzel Joe Biden amerikai elnök folytatja elődjének elforduló politikáját kontinensünk vonatkozásában. Az előző amerikai elnök, Donald Trump és Biden közötti politikai átmenet legmarkánsabb eleme kétségtelenül a Kína-ellenes stratégiai konfrontáció folytatódása.
Trump el nem múló árnya
Trumpot éveken keresztül ideiglenes rémálomként és aberrációként könyvelték el a liberális atlantista közösségben. Ehhez képest mára gyakorlatilag túszul ejtette a republikánus pártot, ami csak továbbfokozza az európai szövetségesek bizalmatlanságát Washington irányába. Az évek óta húzódó amerikai válság egyik legfőbb fűtőeleme, hogy az amerikai politikai osztály egyelőre képtelen áthidalni az amerikai társadalom mély szakadékait. Ezek nemcsak ideológiai jellegűek, hanem osztálytermészetűek is, és markáns vidéki‒urbánus polarizáció is jellemzi.
Az eurázsiai tengely kihívása
A Moszkva‒Peking-tengelyt a NATO már egységes egészként kezeli. Moszkvának le kell nyelnie a békát, hogy míg a szovjet időkben eljátszhatta az erősebb testvér szerepét Pekinggel szemben, mostanra a szerepek megfordultak. Az orosz gazdaság teljesítménye már csak ötöde a kínainak, Peking katonai költségvetése pedig már hatszorosa Moszkváénak. De a kínaiak ügyesek abban, hogy ne sértsék meg az orosz büszkeséget, mindig két egyenlő partner összefogásáról beszélnek, és Putyin bizalmasainak zsíros szerződéseket juttatnak.
A kétoldalú viszonyban egyelőre jól működik a formula, miszerint „soha egymás ellen, de nem feltétlenül mindig egymással”. A tengely egyelőre stabil, de Közép-Ázsiában, a Közel-Keleten és az arktikus térségben komoly érdekellentétek lappanganak.
Káncz Csaba jegyzete
