A cseh, a szlovák, illetve a lengyel árak szinte teljesen együtt mozogtak az előző két évtizedben. A magyar árnövekedés 2006 és 2012 között magasabb volt, mint a többi visegrádi országé, majd 2017-ig azonos ütemre váltott. Ezt követően ismét gyorsabban nőttek az árak nálunk. Bár Romániához képest itthon alacsonyabb volt az árváltozás üteme a vizsgált időszak nagy részében, 2023-ra sikerült „utolérnünk” keleti szomszédunkat is. Mindez jól mutatja, hogy az előző húsz évben nem az infláció leszorítása volt a magyar gazdaságpolitika fő célja.
Árszint változása Magyarországon (vásárlőerő-paritáson mérve, EU27=100 százalék)
Forrás: Eurostat (2024)
Fontos tanulságokat vonhatunk le, ha néhány termékcsoport árváltozását külön is megvizsgáljuk. A piacosított termékeknél és szolgáltatásoknál (ruházat, kommunikáció, vendéglátás) csak nagyon alacsony relatív árváltozás figyelhető meg az uniós átlaghoz képest az előző két évtizedben, vásárlóerő paritáson. Kivétel az élelmiszer, amire a háztartások jövedelmük 21,7 százalékát fordítják. Itt drasztikus az emelkedés: míg 2004-ben az EU-s átlag kétharmadán álltak az árak, 2022-re már a 90 százalékán. (Az MNB számítása szerint 2023-ra ez a szám már az EU-s átlag 96 százaléka.)
Magyarországon összességében a fogyasztási cikkek ára (vásárlóerő-paritáson mérve) az EU-s átlag 76,7 százaléka volt 2004-ben, s lényegében nem változott az előző húsz évben. Ezzel szemben a szolgáltatások ára (legfőképp a reálbérnövekedés miatt) az uniós átlag 50,7 százalékáról 56,2 százalékra emelkedett.
