Nem mintha a napraforgó-termesztés nem hozna semmit a konyhára: évente 14 milliárd dollár forog a mezőgazdaság e szegmensében. Évente 32 millió tonna napraforgót termesztenek világszerte, állítja a National Sunflower Association az USA-ban, ahol főként Észak-Dakota, Dél-Dakota, Kansas, Minnesota és Colorado államokban folyik számottevő napraforgó-termesztés. A termés túlnyomó részét főzőolaj előállítására használják, de készítenek belőle ropikat is.

Több millió dollárt emészt fel az a kutatási projekt, amelynek célja megállapítani e növényfaj tágabb családjának (tudományos nevén a compositae-nek) géntérképét, jelentette az Associated Press hírügynökség. A kutatás hátterében az a motiváció áll, hogy talán új napraforgó-fajtákat lehet nemesíteni, amelyek jól jönnének az üzemanyag-előállításban és az élelmezésben egyaránt. A növénycsalád géntérképének hossza 3,5 millió betűt tesz ki, ami valamelyest nagyobb, mint az emberi géné.

Napraforgó-família

Miért olyan népes a napraforgó famiíliája? Mert a compositae körébe tartoznak bizonyos salátafélék, a százszorszépek, az articsókák, a gyemekláncfű, a parlagfű - tehát ezek szegről-végről (vagy inkább szárról és sziromról) mind a napraforgó rokonai.

Kutatók azt szeretnék, ha a hagyományos napraforgót keresztezhetnék a texasi ezüstszirmú fajtával: hibridjüknek sárga virága lenne, ízes magvai és erős szárai, tele cukorral, amelyből bioüzemanyag állítható elő. E cukortartalom növelése szintén a kutatás egyik irányvonala. A mezőgazdaságban termesztett faj tulajdonságait is meg szeretnék őrizni: magvai magas olajtartalmát, virágzási készségét, szárazságálló és rovar-ellenálló képességeit.

A Texasban vadon termő, ezüstszirmú napraforgó erős száráról híres: 4,5 méter magasra is megnőhet és keresztmetszete elérheti a 10 centimétert is. Ha a kísérlet sikerül, a napraforgó fásítása odavezethetne, hogy fás szárát padlóburkolatokba és más szilárd állapotú termékekbe építenék bele.

A napraforgós génkutatásba az amerikai energiai és mezőgazdasági minisztérium rakott pénzt, akárcsak a kanadai kormány a Genome Canadán keresztül. De megtalálható a finanszírozók között még a Genome BC és a franciaországi Mezőgazdasági Kutatások Nemzeti Intézete.

Nyolc évet takarítanak meg

A résztvevők négy éven belül szeretnének konkrét eredményekkel előállni: jelentősen csökkenteni azt az időtartamot, amely szükséges a hibridfajták előállításához. A kutatásnak annyi előnyét már látta az agráriumot, hogy sikerült azonosítani azt a gént, amely felelős a peronoszpórák elleni védekező képességért (a peronszpóra kártékony élősködő, a moszatgombák osztályába tartozik), és amely gén egy másik génnel szövetkezik, amely a gabonaüszöggel szembeni ellenállást szabályozza.

Ilyen és ehhez hasonló (gén)információk azért fontosak, mert a hagyományos úton nyolc évbe telne, mire kitermesztenék az újonnan keresztezett fajtákat, és kísérleti alapon bebizonyosodna, az új hibrid képes-e ellenállni egy betegségnek, kórokozónak, vagy sem. A génkutatás ezt molekuláris szinten végzi el, és adja meg a választ, jóval gyorsabban.