40 éven belül legalább 70 %-kal több élelmiszerre lesz szüksége az emberiségnek, mint ma. Hogyan igyekeznek már most e cél felé kisvállalkozók, családok és vállalatok? Az AlertNet erre keresett válaszokat.
- A nagy metropoliszokban a háztetőkön vagy használaton kívüli szállítókonténerekben is termelnek zöldségeket. Egyre nagyobb a keletje a hidrofón (talaj nélküli) termesztésnek -melynek lehetőségeit a NASA is kutatta-, valamint a helytakarékos, függesztve termesztett növényeknek.
- A Fülöp-szigeteken új rizsfajtát tesztelnek, mely legalább két hétig képes teljesen a víz alá merülve létezni. A monszun-időszakokban áradásokkal sújtott dél-kelet ázsiai országokban ez a képesség kulcsfontosságú.
- Anélkül, hogy mindenütt áttérnének a elöntéses öntözésről a permetezéses öntözésre, nem lesz kivitelezhető az élelmiszertermelés növekedése, csak a vízkészletek visszafordíthatatlan károsodása árán.
- Afrikában műtrágya használata helyett a talajt termékenyebbé tevő fafajták közé vetik a zöldségeket.
- Az "egyet fizet kettőt kap" akciók eltörlésével nem ösztönzik a fogyasztót arra, hogy többet vásároljon, mint amennyit megeszik.
- Egyes országokban a vidéki gazdák mobiltelefonon kapnak szárazság- és árvíz-előrejelzéseket.
- A nyugati világ tehetős és középosztálybeli polgárainak étrendje is reformra szorul: a túlzott hús- és tejtermék-fogyasztás termőföld-használati vonzata óriási. Egy fontnyi (azaz 0,45 kg.) marhahús létrehozásához 15 fontnyi (6,75 kg.) takarmány szükséges, míg egy kilogramm halhús tenyésztéséhez csak 2 kilogramm haleledel.
- Az élelmiszernövényekből készült bioethanol betiltása is előbb-utóbb elkerülhetetlen törvényhozói lépés lesz. Legfeljebb az agrárhulladékot (letört szárak stb.) fordíthatnák e célra.
- A terménytőzsdéken való spekuláció (derivatívák stb.) szintén korlátozni kell majd, mert túlságosan ingadozóvá teszi az élelmiszerárakat.
A látványos termény-növekedést elősegítő "zöld forradalom" a hatvanas évek elejétől kezdve 25 év alatt megduplázta az USA gabonatermelését, és új rizsfajtáival Kínában is segített visszaszorítani az éhezést.
A forradalom azonban fosszilis energiákon alapult (energiaintenzív gyártást igénylő nitrongén-alapú műtrágyákon, rovarirtókon stb.). Ezek károkat okoztak az ökoszisztémáknak.
A 21. századi élelmelmezési problémák megoldását környeztbarátabb eszközökkel kell megoldani.
Talaj nélküli növénytermesztés (fotó: NASA)
Afrika: mindannyiunk éléskamrája
A szub-szaharai régióban terül el a Föld megművelhető, ám parlagon hagyott területeinek 50-60 %-a. De amint az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete (FAO) adataiból kiderül, Afrika 2005-2007 között a világ élelmiszertermelésének csak 4,5 %-át adta. Ez a szám 2050-re 8,6 %-ra ugorhat.
A fejlődés előtt tornyosuló kadályokból van bőven: az afrikai termelők nem jutnak hitelhez, gyakran a meglévő növények magjait vetik el, és szánnak pénzt más fajták vetőmagjainak vásárlására, a vezetékes vízellátás nem megoldott, a nőknek sok helyen nincs földvásárlási jogosultsága – márpedig világszerte a kistermelők 40-60 %-a nő. Afrikában az egyéni gazdálkodók alkotják az agrárium 80 %-át, nem a vállalatok, de a termelőszövetkezet-szerű szerveződések is ritkák.
Az Amerikai Fejlesztési Ügynökség (USAID) vezetője, Rajiv Shah a Reuters-nek elmondta, minden egyes afrikai agráriumra fordított K+F dollár 25 dolláros hozamot produkált eddig. Vannak olyan országok, ahol ezek a projektek megháromszorozták az eddigi termésátlagot. Ami egyébként rendkívül alacsony a többi földrészhez képest: hektáronként 1 tonna, míg mindenütt másutt 7 tonna körül mozog.