Az igazi problémát azonban nem egy-egy összefüggő szeméthordalék jelenti, amit könnyebb eltávolítani, hanem a plasztik-szennyezés maga: plasztik tárgykultúránk darabolt formában köt ki a tengerben, és kis méretben a legveszélyesebb. A műanyag tál, amiben elhozzuk az ételt, vagy a nejlonszatyrok, a flakonok idővel apró darabokra törnek, és kis pontokként keringenek a tengervízben, gyakran vegyi anyagokat bocsátva ki magukból. A tengervízben bekerülnek a halak és madarak gyomrába és több millió állat pusztulását idézik elő évente.
A Sea Education Association és a Woods Hole Oceanographic Institution kutatói abból számítják ki civilizációs szeméthordalékunk mennyiségét az óceánban, hogy milyen sűrűn akad fel műanyag a halászhálókban. Tapasztalataik szerint a kifogott műanyagok 90 százaléka 10 milliméternél kisebb! Vagyis szabad szemmel alig látható. A hatalmas víztömeget lehetetlen megtisztítani ezektől az apró darabocskáktól. A szennyezés ellen tehát lehetetlen védekezni, ha már egyszer megtörtént.