A cunamik hatalmas víztömegeket mozgatnak meg a mélyben több száz kilométeres sebességgel, míg az óceán felszínén gyakorta semmi sem érzékelhető ebből. De a nagy vízmozgás a sós tengerekben elektromágneses hullámokat kelt. A magas sótartalom miatt szódium és kloridionok lendülnek mozgásba, amik kiváló vezetői az elektromosságnak. Ahogy a víz áthalad a Föld mágneses mezején, a pozitív és negatív ionok mozgása gyenge elektromos mezőt hoz létre. Ez az elektromos mező feszültséget indukál: azt az erőt, ami az áramot vezeti a sok száz kilométer hosszú kábelekben is.
A cunami tehát szempillantás alatt „pulzálást" okozhat a kábelek áramkörében, feltételezik a tudósok. Ha ezt detektálni képesek a műszerek, mert kiemelkedik a "háttérzajból", akkor pontos jelzés adhat egy sebesen közeledő szökőárról.
A metódust már 1971-ben felvetették és Floridában használják is a nagy távolságú óceánáramlások megfigyelésére. De eddig a klímaváltozás hatásaira vonatkozóan gyűjtöttek adatokat ily módon.
1995-ben a Bell Labs kutatása arra az eredményre jutott: az 1992-es Cape Mendocino-i földrengés által kiváltott áramlásokat detektálták az óceán mélyén lévő kábelek. Azt azonban a mai napig nem tudják a szakemberek, pontosan mekkora elektromosságot kelt egy szökőár. A komputer-technológia viszont már rendelkezésre áll erre vonatkozó konkrét mérések és szoftver-szimulációk elvégzésére.
A Science News Manoj Nairra hivatkozik, aki a coloradói NOAA Nemzeti Geofizikai Adatközpontban az Indiai Óceán elsöprő erejű, 2004-ben több mint 180 000 ember halálát okozó cunamiját modellálta számítógépen, 3D-ben. A hírhedt szökőárt 9,3-as erősségű földrengés keltette Indonézia partjainak közelében. A kutatók úgy vélik, három kábel az óceán alján képes lett volna jelezni az érkező hullámot: 500 milivolt ment volna át rajtuk a szokásos "háttérzaj" (100 milivolt) helyett, amit az ionoszféra és más források keltenek.
A meglévő riadó-rendszereknek kiegészítése lehetne ez a megfigyelési mód, különösen olyan helyeken, amelyekről nincsenek információink. Szakemberek úgy tartják, a telkom kábelek sokkal megbízhatóbb adatközlők, mert pontosabb információt nyújtanak a cunami eredetéről és irányáról, mint mai eszközeink. Ha a már lefektetett hálózatok tulajdonosait rá lehet venni, hogy ilyen jellegű megfigyelésre bocsássák rendelkezésre infrastruktúrájukat, akkor olcsón lehetne lecserélni a ma használatos megfigyelőrendszert - az elektromos áram-különbségeket mérő rendszert felállítani ugyanis viszonylag olcsó művelet, állítja Nair. Dolgozata azonban nem szól arról, hogyan kellene beindítani egy ilyen rendszert.
Alan Cave, a massachusetts-i Woods Hole Oceánográfiai Intézet munkatársa azonban figyelmeztet: a viszonylag kisebb, ám szárazföldre érkezésükkor még mindig megsemmisítő erejű szökőárak nem akadnának fenn a kábelek érzékelési küszöbén, a létrejött "pulzálások" belesimulnának az említett háttérzajba. Ezért nem lehet a mostani figyelőállomásokat leváltani - azok ugyanis közvetlen adatvétellel működnek, szenzorjaik a víznyomás ingadozását mérik az óceán fenekén. "Nem arra van szükségünk, hogy az évszázad cunamiját képesek legyünk detektálni, hanem érzékelni a sokkal szokványosabb (tengeri) jelenségeket, amik szintén kockázatosak az emberéletre", mondta Cave a Science Newsnak.
