1000 milliárd dolláros gazdasági tevékenységet eredményezhet, ha kellőképpen vigyázunk vizeinkre. Ez az összeg nem kizárólag termelőtevékenységből áll, hanem az egészségügyi szektorban realizálható megtakarításokból is (mert a rossz ivóvíz miatt kevesebb beteg ember fordul orvosi segítségért).
A víz minősége nem kizárólag környezetvédő akcióktól függ. Sok országban az számít a vizek első számú ellenségének, hogy a hatósági illetékesek – kenőpénz fejében – szemet hunynak a vállalkozások szennyező kihágásai ellen. Az ügy másik oldala a beruházás: a szegény országokban a vízhálózat-fejlesztésre fordítandó pénzek mintegy 30%-a elvész a korrupció miatt, állította a Transparency International jelentése 2008-ban. Mexikóban pedig úgy módosították az öntözési támogatásokat, hogy az a nagy gazdaságoknak és növénytermesztő cégeknek kedvezzen, ne a kistermelőknek. (Az ivóvíz és a termőföld a Kárpát-medencében is sorskérdés.)
A következő két évtizedben évente 840 és 1800 milliárd dollár közötti ráfordítás lenne szükséges a vízhálózatok kiépítéséhez és még több vízenergiás erőmű létesítéséhez. (1800 milliárd dollár a globális GDP 2,2%-a.) Ez 2800 és 3000 milliárd közötti hozamot eredményezne a befektetésen, mind a közvetlen nyereség, mind a munkahelyteremtés, életminőség-javítás, mind az egészségügyi költségek lefaragása terén. Az ENSZ Egyetem tanulmánya az első átfogó jelentés, amely számításba vette a vízberuházások anyagi hasznát.
Jelenleg mindössze 500 milliárdot fordítanak világszerte ezekre a célokra. A 7 milliárd fős emberiségből 2,5 milliárdnak nincs hozzáférés bármiféle vezetékes vízhez, elemezte a helyzetet a Reuters.
A megoldás az lehet, ha a nemzetközi segélyezési és fejlesztési ügynökségek az adott ország kormányának megkerülésével, közvetlenül a helyi vállalkozókkal szerződnének, csökkentve a korrupció lehetőségét.
