Több száz faj enged ki fotont magából, hogy bevilágítsa a mélytengeri sötétség egy apró "szegletét". A vízi élőlények sokféle okból és céllal világítanak. Van, amelyik élelme felkutatásában veszi hasznát, van, amelyik éppen saját fajtáját vonzza magához a fénnyel, hogy összefogva megvédjék magukat a táplálkozási láncban felettük álló élőlényektől, és van, amelyik a fénnyel éppen a saját ellenségeihez térít más ragadozókat.

A 60 éves Dr. Edith Widder, aki biokémikusként és neurobiológusként több mint 30 éve foglalkozik a tengerek biológiájával, floridai laboratóriumában a folyómélyi üledékmintákat tanulmányozza a fényt kibocsátó baktérium, a Vibrio fischeri segítségével. Fénymérővel megállapítja, mennyi fotont enged ki magából a mikroorganizmus: mivel a kemikáliák elpusztítják a baktériumot, a fény erősségéből és időtartamából kikövetkeztethető, milyen erős a mérgező vegyi anyag hatása és koncentrációja az üledékből, írta a New York Times.

A vízben lévő szennyeződést ugyan elviszi a víz sodrása, de az üledékben megragadó vegyi anyagok sokáig megmaradnak. Több fajtájuk, mint a foszfor és a nitrogén képes kedvezőtlenül befolyásolni egy folyó vagy tengeri öböl kémiai egyensúlyát: oxigénmentes területeket hozhat létre, ami elpusztíthat egyes élőlényeket, és alga-burjánzást is okozhat.

Widder olyan szenzort is kifejlesztett, melyek képesek valós idejű adatokat adni az áradás sebességéről és irányáról, amivel követhető a toxikus anyagok mozgása is, sőt az eredetük is, hogy pontosan hol kerültek bele a folyóba vagy tengerbe.

Az új módszer állítólag olcsóbb, mint a vízminták laboratóriumba küldése.