A brit kormány által pénzelt Carbon Trust és a francia Rhodia vegyipari vállalat összefogásában 6,92 millió dollárból fejlesztenek a Cambridge University kutatói természetes anyagokból készülő szolárcellákat.
Az innováció lényege, hogy a cellákat "organikus félvezetőkkel" kivitelezik, és műanyagba helyezik, hogy azok ablakokba is beépíthetők legyenek. A szolárcellák flexibilisek, a műanyag film, amikre nyomják őket gyakorlatilag olyan hajlékonyak, mint a celluloid filmszalag.
Az innováció az Eight19 cég tulajdonát képezi, s nevét onnan kapta, hogy 8 perc 19 másodpercbe telik a Nap sugarainak elérniük a Földet. A szakemberek szerint ez a konstrukció jobban tükrözi a növényekben végbemenő fotoszintézist.
Egyetlen hátránya, hogy nem képes olyan százalékban hasznosítani a napfény energiáját, mint a már elterjedt szilícium-alapú eszközök. Ugyanakkor gyártása olcsó, így elsősorban a szegény országok lakossága számára jelenthet segítséget és áttörést.
A megoldást újabban az elektromos hálózaton kívüli (off-grid) szolár-eszközökben használják fel. Ezek olyan napenergiás akkumulátorok és kis elektromos eszközök, melyeket főleg az afrikai falvak lakóinak szánnak, akiknek nincs hozzáférésük az áramhálózatokhoz.
Nem megoldott a tárolás
A kiépített villamos energia-hálózatokban sem problémátlan a napenergia hasznosítása. A napsütés egyenetlen, időszakos (mind egy napon, mind az évszakon belül), s a napfényes ”csúcsidőben” felhalmozott, rövid időn belül fel nem használt többlet-energiát tárolni kell valahol, illetve a gyengébb időszakok elátottságát kiegyenlíteni, amihez hatalmas tárolókapacitások kellenének.
Felmerült, hogy a napfényes országokat összekötnék a kevésbé napsütötte régiókkal. A Boston Consulting Group müncheni irodájának számítása szerint a meglévő, tavaly 100 gigawattot kitevő napenergia-infrastruktúra mellett 330 gigawattos tároló-kapacitásra lenne igény 2030-ra. Ennek létrehozása mintegy 280 milliárd eurós beruházást jelentene.
