Jim Smith, a Portsmouthi Egyetem tanára szerint ez nem jelenti azt, hogy a sugárzás jót tenne a vadvilágnak. „Csupán arról van szó, hogy az ott élő emberek tevékenységeinek, közöttük a vadászatnak, gazdálkodásnak, erdőgazdaságnak nagyobb a hatása.” A fehérorosz Poleszjei Állami Sugárökológiai Rezervátum munkatársainak segítségével a kutatók légi felvételek adatait felhasználva a nagyemlősöket - őzeket, jávorszarvasokat, medvéket és farkasokat - számlálták össze. Télen a hóban talált lábnyomok segítségével számolták össze a különböző fajok egyedeit, és mérték a nyomok sugárszennyezettségét is.
"A Csernobilban látott állatok száma hasonló a sugárszennyeződéstől mentes övezetekben élő populációkéhoz" - idézte a professzort a BBC News honlapja. A farkasok száma különösen szembeszökő: hétszer annyi, mint a közeli hasonló méretű természetvédelmi parkokban. Jim Smith szerint ez a vadászat hiányával magyarázható. (A medvék is lassan visszahódítják a csernobili erdőket.)
A professzor szerint a kutatás megmutatta, mi történik az állatvilág megóvásban, "amikor az emberek kikerülnek a képből". A kutatás azonban nem tért ki a sugárzás hatására az egyes állatok egészségére - hangsúlyozta.
"Ez a kutatás csak a nagyemlősök és a vadászat összefüggéseit tárja fel, míg az állatok túlnyomó többsége - a legtöbb madár, kisemlősök és rovarok - az emberek ottlététől független" - mondta a kutató a BBC-nek. Jim Smith és csapata a csernobili övezet különböző részeiben élő állatok számát összehasonlítva megállapította, hogy a sugárszennyezett területeken ugyanannyi állat él, mint a kevésbé szennyezett részeken.
Tim Mousseau szerint a kutatás csak arra mutatott rá, hogy "a háborítatlanul élő egyes állatpopulációk exponenciálisan növekednek, és feltehetően túlszaporodnak a térségben". Szerinte nincs bizonyíték arra, hogy csernobili állatok száma eléri a más térségekben élő, ragadozóktól és vadászattól óvott populációk szintjét.