Az ezredfordulón a 80 000 fős Kristianstad vezetése elhatározta, hogy kitörli a város energetikaiés gazdálkodási folyamataiból a fosszilis erőforrásokat. Vagyis benzint, földgázt és szenet. Még télen sem használják őket, amikor is a híres-hírhedt északi telek még beltérben is próbára teszik a lakosságot.
A város környékén működik a svéd élelmiszeripari szektor jelentős része, így érthető, hogy az agro-szemétből energiát állítanak elő. A krumpli héj, az állati ürülék, a használt háztartási olaj, a lapos keksz és a sertésbél is a helyi erőműben végzi, ahol biogázzá alakítják ezeket az anyagokat.
A keletkező hőenergiát és elektromosságot a házak fűtésére és áramellátására használják. Finomított formában pedig gépjármű-üzemanyagként végzi a biogáz. (A városban benzinkutat helyettesítő biogáz-állomás is található.) Nem megy pocsékba a fatörmelék sem. Sőt a régi szeméttelepből és ipari szennyvíz-tóból felszálló gázokat is energiává alakítják, sorolta a példákat a New York Times helyszíni tudósítása.
Az 1993-ban üzembe helyezett kristianstadi biogáz-erőműbe díjfizetés fejében hordhatják hulladékukat a gazdák és a helyi élelmiszeripari vállalatok. Vagyis az energia-előállítás kétszeresen is bevételt hoz a városi költségvetésnek (nemcsak a létrehozott biogáz értékesítésével).
Németországban például 5000 biogáz-erőmű működik, sok közülük családi kezdeményezés egy-egy nagyobb farmon. A nagyságrendekkel nagyobb területű USA-ban viszont csak 151 biogáz-üzem létezik (többségük főleg ürüléket használ, állítja a New York Times). Az amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) szerint további 8000 farmon van olyan mennyiségű agrárszemét-képződés, hogy elférne ott egy kis biogáz-üzem.
A kivitelezési költségek azonban magasak, és az állami támogatás hiánya sem segített az ügyön. Kaliforniában két energiacég nyújtott be engedély-kérelmet az államnak biogáz-üzem építésére. A megtermelt gázt tisztítás után a földgázhálózatba juttatnák.
A biogáz gyártása kevesebb égéssel és füsttel jár, mint a széntüzelésű erőművek működése, ezért kapóra jönnek az energiacégek számára, hogy megfeleljenek az emisszió-csökkentés törvényi kívánalmainak.
A mezőgazdasági hulladék, törmelék és ürülék felhasználása szintén ÜHG-kibocsátástól óvja meg a környezetet. A rothadó ürülék és hulladék ugyanis metánt bocsát ki magából, ami hússzor(!) erősebb üvegházhatással bír, mint a széndioxid! A gondatlanul kezelt ürülék pedig idővel belemosódna a közeli patakokba és az ivóvízkészleteket szennyezné.
Az új bioerőművek felépítése és az energiahálózat regionális átalakítása Kristianstadban felére csökkentette a körzet üzemanyag-használatát. Az ÜHG-kibocsátás 25 %-kal mérséklődött 2000 óta.
Megtakarítások
A központi biogáz-hálózat felépítése 144 millió dollárba került, nagy részét állami támogatásokból fedezték. A város évente 3,2 millió dollárt költ az önkormányzati tulajdonú épületek fűtésére és áramellátására. A hagyományos, fosszilis energiákkal ez 7 millióba került.
Biogázzal futnak az utakon az önkormányzati kocsik, buszok és teherautók is. Ezért mintegy 1,89 millió literrel kevesebb benzint kell beszerezniük éves szinten.
A biogáz előállítása 20 %-kal olcsóbb, mint a fosszilis üzemanyagé. Az átállásnak egyetlen (fontos) hátulütője van: a biogázzal működő autók drágábbak. Körülbelül 4000 dollárral, vagyis 777 000 forinttal többe kerülnek, mint hagyományos járművek.
A svéd városatyák azt remélik, hogy Kristianstad 2020-ra egyáltalán nem igényel majd fosszilis energiákat és az ÜHG-kibocsátás az 1990-es bázisévhez képest 40 %-kal alacsonyabb lesz.
