Ebben az évben a tervek szerint elfogadásra kerül a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia (NFFS) „2.0-ás" változata. A hamarosan a Parlament elé kerülő, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT) által létrehozott tervezetről szervezett eszmecserét az Ökopolisz Alapítvány. A dokumentum célja, hogy távlatos, az egész nemzetet összefogó irányt adjon az egyéni és közösségi cselekvések számára, valamint hogy a politika számára kijelölje azokat a kereteket, amelyek figyelembevétele nélkül nem lehet tartósan, hosszútávon is sikeresen fenntartani és fejleszteni a nemzet anyagi, szellemi, mentális jólétét. A stratégia szövegét jövő heti ülésén véglegesíti az NFFT, ezután kerül a képviselők elé.
Bartus Gábor az NFFT titkára a szakmai találkozó felvezetőjében hangsúlyozta, a stratégiában foglaltak megvalósítása előtt számos alapvető akadály tornyosul. Egyrészt - mint mondta - magyar sajátosság, hogy számos stratégia készül, amelyek aztán a legtöbb esetben akkor sem indítanak el változásokat a döntéshozásban és lesznek hatással a szabályozásra és a mindennapi életre, ha tartalmukkal egyébként mindenki egyetért. Probléma az is, hogy döntéseket hozni sok esetben még olyan témákban is nehéz, ahol egyébként az érintettek mind tudományos/szakmai, mind érték kérdésekben egyetértenek. A fenntarthatóság azonban ráadásul tipikusan olyan terület, ahol ez az egyetértés alapvetően hiányzik. A harmadik fontos probléma pedig, hogy egy elvi problémát, megközelítést kell gyakorlati szinten megfogalmazni.
Mint mondta, a stratégia megalkotása során igyekeztek tekintetbe venni ezeket a problémákat, így a tervet "erőforrás központú"megközelítés jellemzi. A hosszú távú gondolkodás jegyében figyelmet fordít az erőforrások kezelésére és azok felélésének tilalmára, a jövő generációk igényeire, valamint a rövid és hosszú távú érdekek összehangolására. Az alapvető víziót a társadalomban már most jelen lévő közös értékek mentén határozták meg, ennek alapján aztán egy célrendszert vezettek le, melyet konkrét, a nemzeti erőforrás szisztémához igazodó javaslatokká és teendőkké, valamint az ezeken átivelő, a rövid- és hosszútávú érdekek összehangolását kezelő javaslatokká alakítottak. (Utóbbi terülten ez alapvetően azt jelenti, hogy a rövidtávú optimalizálás esetén is legyen kényszer a hosszútávú hatások figyelembe vétele is.)
Kinek a dolga?
Jávor Benedek a Parlament Fenntartható Fejlődés Bizottságának LMP-s elnöke szerint a fenntarthatósági téma esetében a fő gát nem annyira tudományos, mint inkább politikai. Véleménye szerint tehát szükség van olyan garanciákra, amelyek a tevben megfogalmazottak végrehajtását kikényszerítik. Bár vannak ilyen javaslatok a tervben, azok véleménye szerint nem elég határozottak. Emellett meg kell határozni az NFFS státuszát - hangsúlyozta a politikus. El kell érni, hogy a benne megfogalmazott tételek ágazati törvényekké, határozatokká váljanak, amelyekhez megfelelő szankció rendszer társul. Szükség van intézményrendszerre is, amely kikényzeríti a határozatok betartását. Problémaként fogalmazta meg ugyanakkor, hogy az elvek és a valóság ezen a területen nap mint nap szembe megy egymással. Míg készül a stratégia, már jogszabályi szinten van nemzeti megújuló stratégia és energia terv, amelyeknek a mostani átfogó dokumentum alapján kellett volna létrejönniük. Nehezményezte azt is, hogy a mindennapos döntéshozatal folyamatosan ellentmond a stratégiában foglaltaknak.
Bartus hangsúlyozta, komolyan kell venni az Európai Unióban gyakran hangoztatott szubszidiaritás elvét, vagyis fenntarthatósági értelemben azt, hogy mindenki felelős. Ezért a stratégia ajánlásokat fogalmaz meg nem csak a kormányzat hanem az egyének, közösségek, vállalkozások számára is. A szakember szerint ezen "középső szint" hatékony működése különösen fontos a fenntarthatóság felé való elmozdulás tekintetében, mivel ezen a területen sem a hagyományos alulról szerveződő és a kormányzatra tömeg nyomást gyakorló (mivel a fenntarthatóság értékei egyelőre nem kellőképpen beágyazottak a társadalomba), sem a felülről vezérelt, irányítással megvalósuló átalakításra (mivel rövid távú politikai érdekeket nem szolgál) nem lehet számítani. A fenntarthatósággal kapcsolatos értékeket felmérések szerint leginkább szervezetek, intézmények tekintik a magukénak, ezért a fenntarthatóbbá váláshoz elengedhetetlen a decentralizált folyamatok elindulása - annak ellenére, hogy ez a jelenlegi kormány alapvető megközelítésére nem jellemző.
Hipertérugrás helyett
Hangsúlyozta, kis lépésekben lehet csak haladni, mivel "nem lehet hipertérugrásokat" végrehajtani. A köztes szervezeteknek azonban nagyobb esélye van az emberek szemléletmódjának megváltoztatására is, így az értékek közeledhetnek egymáshoz, ami lehetővé teszi, hogy egyre gyorsabb ütemben lehessen majd végrehajtani a fenntarthatósághoz szükséges változtatásokat. A stratégia 2024-ig szól, amely idő alatt Bartus szerint annyit változik majd a világ, hogy újra kell azt alkotni. Hangsúlyozta azt is, az országgyűlés határozata szerint az elfogadott dokumentumot négy évente felül kell majd vizsgálni, ami különösen fontos, mivel ennyi idő alatt is jelentős változások történhetnek, amelyek a tervek változatásást is igénylik majd. "A rendszeres felülvizsgálat lehetővé teszi majd, hogy mindig a legvégső, a társadalom számára még befogadható pontig, a falig tudjunk elmenni a változtatásokban." Példaként az ismert ifjúsági történet Bagaméri fagylaltosát hozta fel, akit a történet szerint el kellett távolítani egy időre. A kérdés csak az volt, mi az a távolság, ahonnan nem ér vissza túl hamar, de nincs olyan messze, hogy el se induljon. Mint mondta, az a fontos, hogy ezt az optimális távolságot, elvárást határozzuk meg a társadalom felé.
Jávor Benedek bár egyetértett azzal, hogy szükség van a változások megalapozására, hangsúlyozta, lehet, hogy nincs idő a fokozatosságra és legalább bizonyos pontokon igenis ugrásra lesz szükség, ha a világ el akarja kerülni az előtte tátongó szakadékot. Hiányolja a stratégiából a gazdaságfejlesztésre vonatkozó iránymutatást. Mint mondta, az állam szerepének meghatározása annál is inkább fontos ezen a területen, mert a folyamatosan változó szabályozás eleve kizárja a hosszú távú, vagyis fenntartható gondolkodás lehetőségét. Mint mondja, a makrogazdasági egyensúly fenntartása viszont fontos - és a stratégiában is kiemelt célként szereplő - dolog, a változást a belső szerkeze átalakításával kell elérni.
Úttalan út
A gazdasági témákat boncolgató szekció ülésen a szakemberek hangsúlyozták, a gazdasági hatékonyság és a fenntarthatóság egyáltalán nem szemben álló fogalmak. Azonban számos hatályos jogszabály ellene tesz mind a kettőnek. Egy felszólaló szerint valójában a változtatásban való érdek közösség is jóval szélesebb annál, mint amit felismer az emberek többsége, mindössze fel kellene erre hívni a figyelmet.
A szekcióban ülő Dzubay László, az MGYOSZ környezetvédelmi és infrastrukturális igazgatóság vezetője felvetette, a technológiai fejlődés vállalati szinten egyre inkább a fenntarthatóság felé visz minden területen. A fejlesztések léteznek, csak alkalmazni kellene őket és kiegészíteni a megfelelő oktatási és gazdaságfejlesztési programokkal. Sebők Miklós az MTA TK PTI közgazdász kutatója a stratégia hiányosságaként jelezte, hogy nem szerepel benne a pénzügyi rendszer szabályozására és arra vonatkozó javaslat, hogy a fenntarthatóság elveit hogyan lehetne az ipari, mezőgazdasági stb. termelésben érvényesíteni. Mint mondta, az öngondoskodás szükségességének hangsúlyozása és a vállalkozási kedv ösztönzése szükségességének kimondása önmagában nem elegendő.
