A megvalósítást szolgáló tetemrehívás jegyében igyekezett vitára buzdítani a Piac és Profit Cégek a fenntartható világért 2007 című konferenciájának első kerekasztalánál helyet foglalókat Rúzsa Ágota vitavezető. A tudomány, a kormány, a gazdaság, az önkormányzat, a civil szektor képes-e, tud-e együtt dolgozni? - kérdésre is kereste a választ moderátor.
A kormányzati és a non-profit társadalmi szervezetek számára is egyaránt súlyos probléma a az üvegházhatású gázok csökkentésének elősegítése. Varró László, MOL Nyrt. adatokat ismertetett, melyek szerint 2030-ra, a stabilizálódáshoz, körülbelül 25 milliárd tonnával kellene a világon a az üvegházhatású gázok kibocsátását csökkenteni, Európára ebből - a megállapodásoktól függően - 6-8-10 milliárd tonna, s azzal lehet számolni, hogy a többletköltés évi 8 milliárd eurót is elér. Gyakran úgy néz ki, hogy mindenféle egyéb politikai szempontokat besöpörnek az éghajlatváltozás dolgába, mivel az éppen divatos. Mindenki ismeri, az európai közös agrárpolitika a legostobább, amit a piramisok építése óta elkövettek. Kultúrember már nem áll neki építeni közös agrárpolitikát. De az éghajlatváltozás keretei alatt felvásároltatnak néhány tízmillió tonna kukoricát, s "főzetnek" belőle üzemanyagot. Az éghajlat-változásvédelmi politika tele van ilyen típusú dologgal, azaz más politikai megfontolást is belesöpörnek.. Tehát jó okunk van a problémára fókuszálni, mégpedig hatékonyan. Ehhez tartózik, nem lehet azt gondolni, hogy van esélye olyan környezetvédelmi elképzelésnek, amelyik a modern piacgazdasággal szemben definiálja magát. A zöldektől például azt szoktuk kérni, legyenek sokkal barátságosabbak a piaci alapú megoldásokkal szemben, mint amilyenek szoktak lenni, s legyenek sokkal barátságosabbak a technológiai alapú megoldásokkal szemben. A nukleáris energia az egyik ilyen megoldás például, de van egy másik is, a biotechnológia. Ma már van olyan algafaj, amelyik megzabálja egy erőmű füstjéből a széndioxidot és biodízelt állít elő. Ezt sajnos génmanipulációval csinálják.
Ami elvárható és elvárandó lenne - szőtte tovább a vitát Varga István , a Shell Hungary elnök-vezérigazgatója, a Fenntarthatóság Üzleti Tanács elnöke, - az az, hogy szabályozás legyen. Akik felvállalják annak a gondolatát, hogy a klímaváltozás valóban kritikus probléma, azok a szabályozásban egységesen, gyorsan, hatékonyan, kiszámíthatóan, előrelátó módon döntsenek. Ez azért lényeges, mert a beruházások 30-40 éves távlatokra szólnak. Amúgy nem árt tudni, a klímaváltozás nem feltétlenül a széndioxidhoz kapcsolódik, hanem például a mezőgazdasághoz. És az is tudható, hogy a széndioxid kibocsátásnak mintegy 40 százaléka az elektromos áram termeléséhez kötődik, tehát kevésbé a közlekedéshez. Vannak területek tehát, amelyekre fókuszálva igen gyors eredményt lehet elérni. A takarékosság ugyancsak hasonlóan fontos szempont.
Az nem meglepő, hogy a klímaváltozásról főképp mint glolbális problémáról szokás beszélni, pedig sok minden helyi, lokális probléma is egyben - érvelt Schmidt Csaba, Tatabánya alpolgármestere. Hozzátette, a vállalatoknak felelősségvállalása a kibocsátás, melyet azonban nem megfelelően kommunikálnak. S nem ritka jelenség, hogy a felelősséget megpróbáljuk kicsit másra hárítani. Dolgunk az lehet - magyarázta az alpolgármester - , hogy a felelősséget mindenkivel - az üzleti életben is, a lakosság körében is - tudatosítsuk. Tatabánya ezért indította el a helyi klímastratégia kidolgozását akadémiai segítséggel, bevonva a helyi civil szervezeteket is. Fontos az is, hogy legyen átlátható, következetes, hosszú távra szóló szabályozás.
Harnos Zsolt akadémikus úgy fűzte tovább mindezt, hogy megjegyezte, a döntéshozók rendszerint rövid távú profitérdekek alapján döntenek. Nehéz is áttörténi ezt a falat. A biomassza felhasználásánál is kampány jellegű döntések születnek, amennyiben gabonából előállítanak elő üzemanyagot, s az majdnem veszteséges. Kapusy Pál a Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület ügyvezető igazgatója a vállalatok felelősebbé tételét szolgáló szervezetéről értekezett, utalva arra, hogy a vállalatok sokféle akadályba ütköznek. A szabályozás, az adópolitika ilyen például. Elérendő, hogy legalább indokolatlan áldozatot ne jelentsen a környezetileg felelősebb működés. A lakosságnak "címezve" pedig: fogyasztói oldalról nincs erős igény, s ezáltal nem is ösztönzik a vállalatokat például arra, hogy a klímaváltozás ellen tegyenek. A vállalatok társadalmi felelősséget a fogyasztók társadalmi felelősségével kiegészülve működik csak.
Bohoczky Ferenc a jogszabályalkotók védelmében csak annyit hozott fel, hogy a szakértők által kidolgozott alapanyagok, javaslatok sokszor torzulnak, átalakulnak, mire az érdekeken keresztül a döntésig eljutnak. A szakember szerint több figyelmet érdemelne az oktatás, a tudatosságra nevelés. A tévhitek is elkerülendők lehetnek, például a manapság sokszor bírált erdőirtásokról a precíz adatok alapján kiderülhet, hogy nem az erőművek érdekében folyik a tevékenység. A meglévő erdőkből azonban kevesebb fogy, mint amennyi születik.
Azt várják az ipar képviselői a jogszabályalkotóktól, a kormányzattól, hogy előnyben részesítsék a piaci eszközöket, mert a vállalatok, a piaci szereplők azokhoz tudnak a legjobban alkalmazkodni. Ezt a megállapítás tette Civin Vilmos, az MVM Környezetvédelmi osztályvezetője, s tovább is lépett: a széndioxid kereskedelemben felvetődött indítvány, legyen egységes széndioxid ár, vitatható. Nemcsak az eddigi fiaskók miatt. Az sem mellékes körülmény, hogy a villamos iparban a beruházások élettartalma, megtérülési ideje jóval hosszabb, mint az általános. Az unióhoz később csatalakozott országok elbírálása hagy kivánni valót maga után, s ez észre vehető a széndioxid kibocsátásának eltérő engedélyezésén is.
Az a kérdés, hogy miről tudunk lemondani, közös céljaink elérése érdekében áttételes válaszra késztette a kerekasztal résztvevőit, Kapusy Pál például arról beszélt hangsúlyosan, hogy kialakuljon jó fogyasztói szemlélet. A vállalatok a saját energia-hatékonysági céljaikat megvalósították, különben nem tudnának gazdaságosan működni. A lakosság ezen motivációja még hiányzik, nagyok is az így mozgósítható tartalékok. Harnos Zsolt akadémikus kijelentése szerint a környezetet a gazdálkodástól szokás külön kezelni, de ez nem szerencsés. Cégeken belül is lehet környezettudatosabban tevékenykedni, de van jelentősége annak is, hogy a vállalatok tudjanak környezettudatosan előállított termékeket kínálni partnereiknek - fogalmazott Varga István , a Shell Hungary elnök-vezérigazgatója. Az is komoly kérdés, hogyan is fog kinézni az üzleti modell a nagyvállalatnál 10-15 év múlva, akkor, amikor már sokkal élesebben vetődik fel a világban a környezeti probléma. Itt még nincsenek meg a megfelelő válaszok, de nem kerülhető meg, hogy az így keletkező belső menedzsment és belső kommunikációs problémákat ne pr-ügyekként kezeljék.
