Az amerikai agrárexport rögtön erőre kapott a Moszkvát füstködbe burkoló közép-oroszországi tüzek hatására, holott az USA gazdaságának egésze küszködik. A héten kibocsátott új statisztikai adatok alátámasztották, hogy a mezőgazdaság talán az egyetlen (viszonylag) válság-biztos szektor. Régi közhely: enni a recesszióban is kell!
Az ágazat nemhogy recesszió-biztos, de az amerikai termelők forgalmuk további növekedésének néznek elébe a világpiacról hirtelen kivont orosz gabona-embargó okozta vákuum miatt. Putyin elnök azért állította le a magvas termény kivitelét, mert szembesült vele, hogy az ország 60-65 millió tonnánál többet nem képes előállítani, ez azonban csak a belföldi ellátásra elegendő, export-többletet nem tartalmaz (tavaly az össztermés 97 tonna millió volt).
Egyes megfigyelők azonban populista, nemzeti öntudatot pallérozó tettnek látták döntésék. Tény, hogy az orosz, az ukrán és a kazah termést már a tüzek előtt, a nyár folyamán is megtizedelte a hőség: évtizedek óta nem tapasztaltak olyan meleget, mint ami júliusban köszöntött a régióra. Ausztráliával ugyanez a probléma, bár ott nem szokatlan a forróság.
Az egyik nyer, a másik veszít rajta
A pénzügyi év végére, vagyis szeptember 30-ára az amerikai agrárium éves exportjának mérlege 107,5 milliárd dolláron áll majd, közölte Tom Vilsack, mezőgazdasági miniszter. Ilyen magas áruforgalmat csak 2008-ban mértek, amikor is rekordösszegű 115,3 milliárdos (külföldre) termelést könyvelhettek el az USA földjein. Ez annak köszönhető, hogy 2007-ben és 2008-ban jelentősen lecsökkent a globális termésátlag, miközben a kereslet folyamatosan nőtt - 30 éve nem volt olyan alacsony a gabona-termés, mint 2008-ban. 2011-re azonban 113 milliárd dolláros termény-exportra számítanak az amerikai megőgazdák.
Ha szárazság sújtja a termést, vagy netán bozóttűz tör ki egy országban, a nemzetközi piacok mindig pánikszerűen reagálnak, mert a piaci szereplők és a nemzetgazdaságok azonnal pótolni kényszerülnek a kiesett terméshányadot, sőt felhalmozni akarnak arra az esetre, ha a szárazság vagy a tűzvész folytatódik. A terményárfolyam tehát hajlamos nagyot ugrani, szinte minden fontosabb növényfajta esetében.
Állandó kockázati tényező
Volt olyan szakember, aki azt mondta, hogy írásos dokumentumok alapján megállapítható, Oroszországban ezer éve nem volt ilyen meleg! A pontos meteorológiai méréseket 130 esztendeje jegyzik le szisztematikusan.
A bevezetőben jelzett összefüggés a szárazság és a globális felmelegedés felett némileg egyoldalú, a valóság ennél sokrétűbb, mert a klímaváltozás egyetemesebb természeti jelenség: a felbolydult évszakosság, az egyenlőtlen csapadékeloszlás szintén kísérőjelensége. Ezért a heves esőzésekkel és az árvizekkel is számolni kell. Idén a kanadai búzatermés egy része például a túl sok eső miatt esik ki a kereskedelemből, a terményhozam 36 százalékkal lesz kevessebb a szokásosnál.
A terménypiacok tehát egyre nagyobb kilengéseket, durvább volatilitást fognak produkálni, ahogy a klímaváltozás tovább tart (vagy esetleg erősödik), és egész nemzeti termések nem hozzák a várt hozamot.
A méret a lényeg
A jelentős áringadozásokat a nagy piaci szereplők képesek a legkönnyebben kivédeni, hiszen az ipari nagyhatalmak országos vagy akár nemzetközi kiterjedésű étteremláncai -melyek függnek az orosz importtól- 2011 első negyedévéig fix áron lekötötték búza-beszerzéseiket, így az aktuális árfolyam nincs rájuk hatással.
A termény-árfolyamingások természetéhez hozzátartozik a túlreagálás. A terményáraknál az is hajthatja a pánikot, hogy Oroszország példáján felbuzdulva más államok is bezárhatják a kaput a gabonaexport előtt, hogy saját piacukat lássák el elsőként. Ez dominó-effektust eredményezhet.
Arról se feledkezzünk meg, hogy a terményárfolyamok nem feleltethetők meg az élelmiszerárakkal, hiszen a termelőknek fizetett pénz rendkívül kis része a kereskedelmi forgalomba került élelmiszerek árának - nem véletlen, hogy a keretes listában jelzett 6-8 milliárd dolláros amerikai agrárvolumen fényévekre van az élelmiszeripar forgalmától. Mire az élelem átesett az ipari feldolgozáson és a folyamat végén elvileg értéknövelt (valójában fosszilis anyagokkal dúsított, nitrogén-tartalmú tápanyagban és rovarirtóban gazdag) termékként kerül a boltok polcaira, sokkal többet kóstál, mint a termelési folyamat első fázisában.
