- Az általunk teremtett világ nem fenntartható. Úgy lehet elképzelni, mintha egy természetes űrhajóban élnénk, amelyből kezd elfogyni az energia és lassan kihal a lehetőség, hogy a személyzet - az emberiség - tovább éljen. Elhasználtuk az anyagokat - víz, energia, erdők, termőföld - és most attól függ a további életünk, hogy hogyan kezeljük az űrhajót. Az biztos, hogy ilyen formában nem megy, tehát változtatnunk kell.
- Ez az értékrend fenntarthatatlan, ezt egyre többen tudjuk. Hogyan tovább?
- A különböző részek összeköttetése nem úgy történik, hogy az egész rendszer működőképes legyen. Ha az egyik szervet kezeljük a testben, nem tudhatjuk, hogy máshol milyen folyamatok indulnak be. Pedig az egész életvitel fenntarthatóságáról van szó. Vagyis bármit teszünk, azt nem szabad mások kárára.
- Mondhatjuk azt, hogy az élet minden színterén válság van?
- Miután a rendszer nem fenntartható, stresszt okoz a társadalomnak, ami megjelenik a gazdasági és a politikai helyzetekben, a termelésben és a pszichében egyaránt. Ez egy túltermelő rendszer miközben a népesség fele éhezik, egyötöde pedig a létminimum környékén él. A természet kihasználása nem folytatható, be kell látni, az erőforrások nem végtelenek és a fejlődésnek is vannak határai. Ennek nyomán alakulnak ki a krízisek az élet különböző területein.
- Mindenki azt vágyná, hogy legyen minden olyan, mint régen. Az emberiség nehezen fogadja el, hogy változásra van szükség, és hogy a múlt nem jön vissza. Lehet pozitív ez a változás?
- Azt nem mondhatjuk, hogy csak a saját kertünket ápoljuk és nem törődünk másokkal. A változás lehet pozitív, mert attól függ, hogy hogyan kezeljük magunkat és a világunkat. A tudatunk befolyásolja a változást. Akkor lesz pozitív, ha a megkezdődött folyamatokat végigvisszük és nem elnyomjuk. Azok ugyanis nem reverzibilisek. Tudjuk, hogy a társadalom, ha elér egy szintet, onnan nincs visszaút. Az a feladatunk, hogy megtaláljuk a pozitív irányt.
- Vajon sikerül megtalálni ezt az irányt? Vajon élhető marad-e a bolygónk?
- Ebben a kérdésben pozitív és optimista vagyok. A fiatalok ülnek a számítógépek előtt és értik a hálózatos világ törvényszerűségeit, értik az összeköttetést. A közösségi hálózatosodás nekik természetes. Velünk ellentétben ők érzik, hogy ők alakítják azt a közösséget, amelyhez tartoznak. Ha pozitív irányú változást szeretnénk, együttműködésekre van szükség. A tradicionális népekben ösztönösen benne van, hogy ők a természethez tartoznak. Mi ezt már elfelejtettük, de a fiatalok érzik. Ha a változást pozitív irányba szeretnénk elmozdítani, szükség van az együttműködésekre. A lehetőség megvan, de impulzust kell adni a rendszernek, hogy elinduljon. A lényeg, hogy elfogadjuk, hogy minden mindennel és mindenkivel össze van kapcsolva. Vagy együtt túlélünk, vagy senki.
- Milyen gyors lesz ez a tudatváltás?
- Erre még nincs válasz. Tőlünk függ. Azt kell látnunk, hogy a lehetőség adott, de nekünk kell a változás feltételeit megteremtenünk. A világ ha akarjuk, ha nem, változik. A változás irányát azonban mi befolyásoljuk. Együtt egy nagyobb egységért vagyunk felelősek. Ha személyesen megértjük, hogy globális hálózatban élünk, pozitív fordulat lesz.
- Mik a fenntartható értékrendek?
- Az tévhit, hogy a világ végtelen. Amit kiveszünk, azt valamilyen formában vissza is kell tenni. Ezt a gondolkodásmódot kell terjeszteni. Kérdés, hogy ez időben eljut-e mindenkihez. Ezt még nem tudjuk.
- Felgyorsultak az ökokrízisek. Mi az erősebb a változás ösztönzésében: a kényszer, vagy önmagunktól változunk?
- Az intelligencia fokmérője, hogy nem kell megtapasztalnunk dolgokat, elég azokat előre látni. Kérdés, hogy tanulunk-e a korábbi hibákból. A mai fiatalok másképp látják a világot. Nem vagyok sem optimista, sem pesszimista. Aktivista vagyok. A pozitív változásra van lehetőség, de nekünk kell ösztönözni, hogy végbemenjen.
- Hogyan lehet elfeledtetni a korábbi, ma már rossz értékrendeket? Hogyan megy végbe a csere?
- A tudományos filozófusok azt mondják, hogy paradigmaváltások lesznek. Az öregek kihalnak, a fiatalok pedig már másképpen látnak, cselekednek. A régi kihalásával párhuzamosan keletkezik az új. Ezt a keletkezést tudjuk bátorítani. A változás szükségszerűségét a vezetőknek kell érezniük a politikában, a kultúrában, a gazdaságban és a társadalomban egyaránt.
- Mik a globális etika alapelvei?
- Az etika különösen fontos kérdés a felelősségvállalásban. Ez a felelősség vonatkozik a családra, a közösségre, a vállalatra. A felelősség határa nőtt meg az utóbbi években: a felelősségvállalás már az egész emberiségre kiterjed. Beágyazott fenntarthatóságról és beágyazott felelősségről beszélünk. Ez a tudatváltás.
A konferencia teljes programját itt olvashatja.