Csak a Duna mentén több mint 400 helyreállításra alkalmas terület van, melyek összterülete meghaladja az 1,4 millió hektárt. Ha a vizes élőhelyeket nem óvja meg az emberiség, akkor a társadalom vízigényének biztosítása nagy hátránnyal indul. Az emberiség vízigényének növekedése valamennyi földrészen növekvő problémákat okozhat a jövőben. Az ENSZ fenntartható fejlődési céljai között emiatt fontos szerepet kell kapnia a vízkészletek megtartásához és megfelelő kezeléséhez kötődő céloknak, amit az ENSZ tagállamok már felismertek. Ezeket a célokat nagyon hatékonyan szolgálja a vizek jó ökológiai állapotának megőrzése és javítása. Ennek ellenére a Budapesten megrendezett Víz Világtalálkozón ez a lehetőség kissé háttérbe szorult. A WWF arra figyelmeztet, hogy e feladat jelentőségét nem szabad alábecsülni.
Az emberiség a kihívásoknak csak akkor tud megfelelni, ha a felhasznált vízkészleteket leginkább azok forrásánál óvja meg. A lakosság, az ipar vagy a mezőgazdaság által használt vizek mind folyókból, tavakból, felszín alatti vizekből származnak. Ezek sérülékenysége az elmúlt évszázadban sokat nőtt, és a Föld valamennyi országában zajlottak olyan szabályozási munkálatok, melyek a folyók és vizes élőhelyek természetes állapotát rontották. „A vizesélőhelyek helyreállítása nagyon fontos eszköz a vizek rossz kezelése által okozott állapotromlás kijavítására.” – fogalmazott a konferencia záróbeszédében Jim Leape, a WWF globális igazgatója. „Fenntartható fejlesztési célokról akkor beszélhetünk, ha a vizek jó állapotát minden más célt megelőzően biztosítjuk.” – tette hozzá.
Az emberiségnek meg kell értenie, hogy nem lehet mindenhol folyószabályozással, árvízvédelmi gátak építésével, szabályozási művekkel beavatkozni a szabad folyású vizek életébe. Ahol viszont ezt már megtették, ott számba kell venni, hogy helyreállításuk mekkora eredményekkel szolgál. Sokszor nem számíthatunk arra, hogy ebben az országok államigazgatási szervei járjanak az élen, de a tudományos és az üzleti szektornak nagy szerepe van abban, hogy jó gyakorlatokat vezessenek be.
A Duna egykori ártéri területeinek több mint kétharmada már eltűnt. A folyó menti ipari termelés visszaesésének köszönhetően a vízminőség az elmúlt évtizedekben javult, de a folyó természetes dinamikájának helyreállítása érdekében kevés beavatkozás történt. A felmérések szerint viszont a Duna mentén több mint 400 helyreállításra alkalmas terület létezik, melyek összterülete meghaladja az 1,4 millió hektárt. Ezeknek a területeknek a helyreállítása legalább akkora elkötelezettséget jelentene, mint a fenntartható fejlesztési célok vállalása.
