A magántulajdonra orientált lakáspolitikai rendszerek kudarcot vallottak számos lakáspiaci helyzet megoldásában, és akadályozzák, hogy a háztartások rugalmasan reagáljanak a munkaerőpiac változásaira, állítja a Habitat Magyarország. Az alacsony jövedelmű háztartásokat az átlagos háztartásoknál is jobban sújtják a lakhatás megfizethetőségének problémái.

Az idősek közül sokan annak érdekében, hogy elkerüljék a hátralékosságot, alapvető, elemi szükségleteik kielégítését (pl. élelmiszer) fogják vissza. Körülbelül 300 000 ember él a közlekedésből kieső falvakban, elszegényedett városi területeken, telepeken.

"Szegény embert az ág is húzza" - meg a villanyszámla!

Éppen a szegényebb háztartások laknak a legrosszabb energiahatékonyságú lakásokban, ez hozzájárul ahhoz, hogy jelentős az "energiaszegénység". A szegénység területi koncentrációja nemcsak az elszegényedett területeken élők számára káros, hanem egész társadalmunk számára, nemcsak anyagilag, hanem mert gyengíti a társadalmat összetartó érték- és normarendszereket, amelyek nélkül közösségünk előbb-utóbb széthullik.

Évente 10 000 fő kerül ki úgy valamilyen intézményi ellátásból (pl. volt állami gondozásból, hajléktalanságból), hogy lakhatásának megoldásában segítségre szorul. Ezek a "lakhatási szegénység" legkirívóbb példái, de a fentieken kívül is sokszázezer embert érintenek az ezzel összefüggő problémák: a XXI. század Magyarországában 1,2 millió ember él elfogadhatatlan minőségű, 1,3 millió ember túlzsúfolt lakásokban.

Sümeghy György, a szervezet igazgatója elmondta, a tanulmány elkészítésével és nyilvánosság elé tárásával a Habitat fő célja, hogy felhívja a döntéshozók figyelmét a lakásügy szociális szempontú megközelítésének fontosságára.