Világmárkák juttatják el adataikat CO2-emissziójukról és fosszilis energia-elégetésükről a londoni Carbon Disclosure Project (CDP) nevű non-profit társaságnak. A beérkező információkból a CDP általános képet alkot az egyes iparágak körülbelüli emissziós „szokásairól". Ezek nyilvánossá tétele az eddigi tapasztalatok szerint ösztönző hatásúnak bizonyult. Az új normák bevezetése az üzleti gondolkodásba és a nyilvánosság tudatába segít új etikai mércét meghonosítani.
Az adatoknak köszönhetően erősödik a „zöldülésért" folyó verseny a vállalatok között. Ugyanis egy magára valamit is adó vállalat, nem engedheti meg, hogy egy emissziós összehasonlításban kedvezőtlenebb eredménnyel jöjjön ki a vetélytársainál. Nyilvánvalóan presztízs-versenyről van szó a cégek között, de a good will ily módon való növelése pozitív hatásokkal jár az ökoszisztémára nézve.
Önkéntes alapon
Az ipari termelés és az energiaszolgáltatás juttatja a légkörbe az üvegházhatást kiváltó gázok közel 45 százalékát. E szektorok amerikai szereplői tulajdonképpen azelőtt csatlakoztak az emissziós „feltárulkozás" programjához, mielőtt a kormány kiterjesztené iparágukra a széndioxid-kibocsátási szabályozásokat.
Japán 2003-ban vezette be a cégeknél az emissziós jelentés kötelezettségét, az Európai Unió 2005 óta kvótarendszerrel szabályozza és limitálja a széndioxid-kibocsátást az energia-igényes iparágakban. Az EU-val ellentétben az Egyesült Államokban nincsenek érvényben kötelező érvényű, törvénybe iktatott emissziós korlátozások. Az amerikai Environmental Protection Agency szeptemberben bejelentette, hogy 2011-től kötelezni fogja az erőműveket és az iparvállalatok gázkibocsátásaik bejelentésére. A rendelet ellen erős lobbizást folytatott az amerikai Kereskedelmi Kamara és a Gyáriparosok Nemzeti Szövetsége. Úgy okoskodtak, a megújuló energiaforrásokra való átállással sok munkahely szűnne meg és kerülne az országon kívülre.
Befektetői nyomás: Zöld szempontok
Az USA-ba kiküldött kérdőívek 60 százalékát juttatják vissza kitöltve a CDP-hez. 330 amerikai óriáscég vesz részt önként a vizsgálatban, szinte mindegyik szerepel a Standard's & Poor 500-as tőzsdeindexében. A kérdőívekhez a Bank of America Merrill Lynch támogató levelét is mellékelik, amelyben a pénzintézet az emissziós adatok nyilvánosságra hozására buzdítja a cégeket.
A CDP 475 befektetői csoportot lát el adatokkal, melyek kezében 55 trillió(!) dollárnyi tőke összpontosul. A londoni szervezet illetékesei a céges kitárulkozás előnyét abban látják, hogy a befektetők így meggyőződhetnek arról, az adott vállalat valóban jövőbe tekintő vállalkozás-e, amely elkötelezett tevékenységének környezetkímélőbbé tétele iránt, E szempontok ugyanis egyre többet nyomnak a latban befektetői döntéseknél.
Paul Dickinson, a CDP alapítója és igazgatója minden fórumon hangsúlyozza, hogy az önkéntes megmérettetés nem helyettesítheti az erős, kormány-szintű szabályozást. De azt elismeri, hogy a program megkönnyítheti a keserű pirula lenyelését (vagyis az emisszió visszafogását) olyan füstokádó országokban is, mint India és Kína.
Érdemes megjegyezni, hogy Dickinson egy új gondolkodásmód zászlóvivőjétől tanult. 1997-ben az angliai Bath városának egyetemén Anita Roddick tanítványa volt, aki a The Body Shop élén népszerűsítette és gyakorolta az új üzleti etika alapelveit, mint az „alternatív kapitalisták" emblematikus alakja.
Barométer
Mivel a koppenhágai konferencia nem eredményezett jogilag kötelező érvényű, világszintű megállapodást a széndioxid-kibocsátás megregulázásáról, „a szabályozás változó tényező, s a CO2-kibocsátás ezért kockázati faktort jelent az üzletmenetnek. Az okos cégek arra fogják használni a Carbon Disclosure Project adatait, hogy azok mentén szervezzék át stratégiájukat", mondta a New York Times-nak Jack Ehnes, egy kaliforniai befektetési alap vezetője, amely a CDP egyik társfinanszírozója.
A projekt kritikusai kételyeiknek adtak hangot: szerintük megbízhatatlan az adatok tényszerűsége, mivel külső audit nem ellenőrzi a bejelentett számokat és értékeket, ahogy az a tőzsdén szereplő társaságok pénzügyi eredményeinél kötelező. Becsszóra kell elhinni a cégeknek, hogy amit állítanak, az megfelel a valóságnak. A résztvevő vállalatok egyébként is ráálltak természetkímélőbbé válás útjára és tetteik semmi hatással nincsenek a makacs, zöldülni nem akaró vállalatokra, szól a szkeptikusok másik érve. A kérdőívekre nem válaszoló amerikai cégek pedig azt hozták fel mentségükre, túl nagy betekintést engednének a gyártási folyamataikba a riválisoknak.
A válaszadó cégek száma 2003 óta 235-ről 2500-ra ugrott
2002-ig a cégek „vélt illetve vélhető klímaváltozásról” beszéltek, mert annak tényként kezelését túl kockázatosnak érezték
A vizsgálat immár számba veszi a céget érintő lehetséges környezeti kockázatokat is, például mennyire van kitéve egy gyártelepe árvízveszélynek
A legújabb kérdőívekben már a cég beszállítói körének gázkibocsátási adatait is igénylik
A CDP a cégek élővizekre gyakorolt hatásáról külön is készít felmérést
