A környezettel kapcsolatos eltérő szemléletek, értékrendek, érdekek gyakran helyi, országos vagy regionális konfliktusok kialakulásához vezettek és vezetnek ma is. A konfliktusok számbavétele, csoportosítása és elemzése alkalmat adhat egy megfelelőbb környezeti politika kialakítására és kommunikációjára.

A környezeti konfliktusról több síkon és többféle megközelítésben beszélhetünk, ezért a konfliktusokat a kialakulásukat övező társadalmi viszonyok, az aktuális hatalom és a civil társadalom által adott válaszok alapján érdemes csoportosítani, majd elemezni.

A környezeti konfliktusok időrendi csoportosítása:

1) A konfliktusok forrását képező fő szennyeződések létrejöttének időszaka: a XX. század 20-as 30-as éveitől kezdve a 80-as évek közepéig,

2) A körünkben felhalmozott szennyeződések, illetve a környezetszennyező-károsító technológiák felismerésének időszaka a 70-es évek végétől a 90-es évek végéig. A felismerés egyidejű, de motivációját tekintve kétoldalú (a rendszerváltás igényéhez köthető politikai, és politikamentes: szakmai),

3)  A konfliktusok számbavételére, megelőzésére, kezelésére irányuló jogi és gazdasági szabályozók megalkotásának időszaka a 80-as évek közepétől egészen a közelmúltig,

4) A konszolidáció kezdetének időszaka, amely tulajdonképpen a közelmúltban kezdődött el, és még nem teljesedett ki.

A környezeti konfliktusokra adott válaszok csoportosítása:

1) A második világháborút követő időszakra a 70-es évek közepéig az erőltetett iparosítás, a szennyezőanyagok korlátlan és ellenőrizetlen környezetbe juttatása mellett az volt a jellemző, hogy a kérdés egyáltalán nem került terítékre, sem a hatalom, sem az akkori helyzetből adódóan erőtlen civil társadalom részéről. Az 1976. évi II. törvény az emberi környezet védelméről tipikus termék: szép elvek; minimális esély a kikényszeríthetőségre.

2) Kezdeti lépés volt a kevés és nem túl erős hatáskörrel felruházott környezetvédelmi hatóság létrehozása a 70-es évek elején.

3) A rendszerváltás előszele idején a civil társadalom egy része (a sajtó jelentős és érdemi közreműködésével) a korábbi hatalom elleni fellépés eszközének tekintette a környezetvédelmi kérdéseket. A tervezett beruházásokkal (Bős-Nagymarostól kezdve a Prédikálószéken és hulladékkezelő létesítményeken át (Dorog, Aszód, Kétpó, stb), továbbá egy-egy konkrét üggyel (szemétimportok, stb.) szemben jelentős társadalmi mozgalmak indultak meg. A múlt század utolsó két évtizedében került felszínre gyakorlatilag az összes korábban felhalmozott és ma ismert környezetszennyezés (Barlanglakások, Nagytétény, stb.,) is.

4) A máig legfontosabb pozitív válasz az 1995. évi LIII. Törvény 98 -a, amely ügyféli jogállást biztosít környezeti ügyekben a civil társadalom legszélesebb körének, illetve az AARHUS-i egyezmény beépítése a hazai jogrendbe, amely biztosítja a környezeti adatok teljes köréhez való hozzájutást.#page#

A környezeti konfliktusok természete szerinti csoportosítás:

1) Régi, örökölt szennyezések feltárása és megoldása.

Példák:

• A környezetvédelmi törvény alapján egy szennyezett területre az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetett környezeti kár hogyan akadályozza (a jogalkotó szándékával ellentétben) a cég fejlődését, miközben az örökölt szennyezést folyamatosan felszámolja.
• Hogyan lehet a régi környezetszennyező (az esetek nagy részében illegálisan létesült) hulladéklerakók káros hatásait minimalizálni?
• Nyíregyháza-Borbánya hulladéklerakó ügye.
• Csepeli galvániszap (vagy korábban szegedi Fémszelekt)

2) Valamely létesítmény (ipari üzem, erőmű, autópálya, autóút, közösségi hulladékkezelő, közösségi szennyvízkezelő, stb.) megvalósítása, működése elleni fellépés.

• M0 körgyűrű egyes szakaszai
• Szentendre-Szigetmonostor közötti "kishíd" ügye
• Osztrák égető Szentgotthárd szomszédságában
• Cementgyári hulladékégetés kérdései
• Regionális hulladéklerakók, -kezelő telepek kálváriája
• Dorogi veszélyes hulladék égető és a Dorogi Környezetvédelmi Egyesület állandó vitája.
• A meghiúsult hazai hulladék-akku feldolgozás tragikomédiája.

3) Hatósági intézkedés (létesítmény működésének engedélyezése, nem engedélyezése, kötelezés valamely környezetjavító intézkedés megtételére stb.) elleni fellépés.

4) Szemét-, vagy környezetszennyező technológia importja.

5) A döntési folyamat hosszúsága, bonyolultsága miatt kialakuló konfliktus.

Egy 1995-ben indult eljárásban különféle fellebbezések folytán 2004-ben az ügyfél számára kedvező döntés született a Legfelsőbb Bíróságon, ám az időközben megváltozott jogszabályok miatt a bírósági döntés nyomán sem volt a tevékenység megkezdhető, és az egész eljárást újra kellett kezdeni.

Újra és újra

Nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a környezettel, környezetvédelemmel kapcsolatos konfliktusok folyamatosan újratermelődnek. A kérdés csak az, hogy van-e elegendő tapasztalat a konfliktusok kialakulásának megelőzéséhez, a kialakultak kezeléséhez, illetve biztosítottak-e a feltételei egy olyan jogi környezet kialakításának, amely a fent jelzett párbeszédet és a nyilvánosság bevonását elősegíti.

Reiniger Róbert, a Deloitte Környezetvédelmi szolgáltatások üzletágának igazgatója szerint a válasz mindkét kérdésre pozitív. "Az elmúlt másfél évtized konfliktusainak elemzésével a jövőbeni problémák egy része biztosan megelőzhető, vagy negatív hatásuk csökkenthető. Egy- két jogszabály módosítása (pl.: a hulladékkezelés szabályozása, a hulladéklerakós rendelet és a felszín alatti vizek védelméről szóló rendelet harmonizálása, stb.), illetve néhány olyan további jogszabály megalkotása, amely a transzparenciát segíti (pl.: környezeti, fenntarthatósági jelentés, közigazgatási szerződés), vagy a környezetvédelmi fejlesztések gazdasági alapjait szélesíti (céltartalék), a kívánt irányba lendíthetné a konfliktusok kezelhetőségét."