Európai uniós meghatározás szerint a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) olyan koncepció, amelynek keretében a vállalatok önkéntesen szociális és környezeti szempontokat integrálnak üzleti működésükbe, és ilyen elvek szerint alakítják kapcsolataikat mindazokkal, akiket tevékenységük érint, illetve akik hatással vannak az üzletmenetre. Az EU megbízásából az Emberi Jogi Ligák Nemzetközi Szövetsége (FIDH) 2006 nyarán a CSR általános összefüggéseit vizsgálta Magyarországon és a régióban. A felmérés célja az volt, hogy növelje a társadalmi felelősségvállalás ismertségét, és segítse a civil szervezeteket és a szakszervezeteket e téren tudásuk és eszközkészletük bővítésében.

A kutatás rögzítette és elemezte a hazai és a multinacionális vállalatok CSR-tevékenységét Magyarországon, és azt is vizsgálta, hogy az intézményes keret - ha van ilyen - milyen szerepet játszik, és milyen a különböző érintettek szerepe a CSR-folyamatokban. A kormányzati és nemzetközi szervezetekkel, multinacionális és hazai vállalatokkal, szakszervezetekkel, valamint az emberi jogokkal, tudatos fogyasztással és környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezetekkel készített CSR-interjúk jelentésként és egy régiós felmérés részeként jelentek meg tavaly szeptemberben.

A CSR magyarul

A kutatás tervezői tisztában voltak vele, hogy a CSR még viszonylag új fogalom Közép- és Kelet-Európában, bár a kilencvenes évek közepétől a cégek egyre több figyelmet fordítottak a társadalmi szerepükre, köszönhetően többek között a tisztább munkajogi helyzetnek és a gazdaság stabilizációjának. A CSR iránti növekvő érdeklődés ellenére még kevéssé hatja át őket a tudatosság, inkább csak a kommunikációs lehetőséget látják benne, az emberi és a munkavállalói jogokat még nem tekintik a szerves részének, és a globalizációs változásokat sem kihívásként élik meg.

A CSR fogalma Magyarországon is új és kevéssé ismert még annak ellenére, hogy a kormányzat és különböző üzleti szereplők számos CSR-t ismertető anyagot adtak ki. A CSR szakszavait azonban nem fordították le magyarra, a fogalom emiatt sem tud beépülni a közbeszédbe. A "corporate citizenship" kifejezés - vagyis hogy a vállalat ugyanúgy a társadalom része, mint az állampolgár - pedig teljesen ismeretlen az üzleti nyelvben. Bár sokan körülírják, megfelelő megnevezés híján nehéz pontosan felmérni, hogy ki miről beszél.

A CSR-irányelveket egyezményesen a fenntartható fejlődés fogalomkörébe sorolják, gazdasági, társadalmi, környezetvédelmi ügyeket értenek alatta, és természetesen jótékonykodást is. Ám a cégvezetők hajlamosak azt is a CSR-tevékenységek közé sorolni, ha betartják a törvényeket, és nem okoznak környezetszennyezést.

Habár bőséges információ áll rendelkezésre a vállalatok CSR-irányelveiről, a pontos definíció hiánya és a fogalom helytelen használata megnehezíti, hogy meggyőződjünk ezek hatékonyságáról. Sok munkát kíván még az is, amíg a CSR-irányelveket a valóságos magyar helyzetnek megfelelően fogalmazzák meg: a vállalatokkal készült interjúkból kiderült, hogy inkább az anyavállalat CSR-kódexét követik, és nem igazán változatnak azon. A magyar üzleti vezetők a CSR csak egy kis részével foglalkoznak, és csak lassan fejlesztik ki a stratégiájukat, szélesítik az eszköztárukat.

Civilek a pálya szélén

Azok a cégek, amelyek beépítették a működésükbe a CSR irányelveit, főleg a hírnevükkel és imázsukkal foglalkoznak, mert a vásárlók, a fogyasztók, a befektetők szemében társadalmilag felelős vállalatként kívánnak megjelenni. Ez ad magyarázatot arra is, hogy a legtöbb CSR-osztály, -munkatárs miért a vállat kommunikációs részlegéhez tartozik.#page#

A vállalati transzparencia is problémás terület: csak néhány olyan esetet találtak, ahol nyilvánosságra hoztak munkajogi, illetve diszkriminációs ügyeket, és a romafoglalkoztatás még mindig tabu a magyar vállalatok számára.

Az érdeklődés és a valódi megmozdulások hiányából következőn a civil szervezetek marginális szerepet játszanak a CSR-folyamatban. Így a CSR-t a vállalatok alapvetően önkéntes tevékenységként értelmezik, és még az ellenőrzését is maguk végzik. Ráadásul ezt az önszabályozó folyamatot nem kíséri olyan kormányzati tevékenység, ami erősítené a CSR-szemléletet.

A CSR-rel foglalkozó civil szervezetek fonák helyzetben vannak, mert a vállalatok a jelenlétüket - azt, hogy informálják a társadalom többi tagját - elméleti szinten fontosnak tartják, amikor viszont arról kérdezték őket, hogy kit sorolnak a tevékenységeik érintettjei közé, a civil szervezetekkel gyakran nem is számoltak.

A CSR szabályozása

A magyarországi szervezetek nem támogatják a CSR-szabályozások bevezetését, különösen a vállalatok nem, amelyek úgy vélik, a CSR-nek önszabályozó tevékenységnek kell lennie. A szervezetek ehelyett azt igényelnék, hogy a jó gyakorlatokat és a fogalmakat minél szélesebb körben népszerűsítsék. Ezenkívül az alapvető emberi jogok értelmezése is sokat segítene a jó munkahelyi gyakorlatok kialakításában.

A vállalatok még csak most kezdik felismerni, hogy számos eszköz létezik a CSR ismertté tételére, például kiterjeszthetik az irányelveket a beszállítóikra is. Fontos volna az is, hogy odafigyeljenek a hirdetéseikre, ne tévesszék meg a fogyasztókat, minden évben azonos mérőszámok szerint jelentessék meg CSR-riportjukat, és a közbeszerzési eljárásoknál nyilatkozzanak meg a társadalmi felelősségükről is.

A szereplők leginkább a tényleges állami megnyilvánulást hiányolják, és ez is az egyik oka annak, hogy a CSR kérdését súlytalannak tekintik. Pedig az államnak számos eszköz állna rendelkezésére: adót vezethetne be, vagy más ösztönző formát találhatna ki arra, hogy népszerűsítse a CSR-t, és rávegye a vállalatokat, hogy adaptálják, és tartsák tiszteletben a CSR-irányelveket.

Az állami szerepvállalás tisztázása az EU napirendjén is ott van, és fontolgatják, hogy az új tagállamok CSR-tevékenységeiből adatbázist hozzanak létre.

Sánta Edina-Sőregi Viktória

Teljes cikk a Piac és Profit Magazin májusi számában.