A fenntarthatósági jelentéskészítés az utóbbi évtizedekben a felismerhetetlenségig megváltozott. A limitált számú, úttörő vállalat által készített jelentések helyét átvették a jóval tartalmasabb kiadványok, amelyeknek üzleti relevanciája is nagyobb. Ráadásul óriási növekedést tapasztalhattunk a jelentéstevő vállalatok számában is.
Bárki, aki a jelentéskészítésben jártas, tudja, hogy mindez nagyban köszönhető a GRI munkájának. A Global Reporting Initiative 1997-ben indult azzal a céllal, hogy iránymutatással és megfelelő támogatással általános gyakorlattá tegye a vállalatok fenntarthatósági teljesítményéről szóló beszámolók készítését. Első szabványát 2000-ben tette közzé, majd több változaton keresztül odáig fejlődött, hogy mára 11 ezer vállalat használja a GRI útmutatóját jelentése elkészítésekor.
Bár az új verzió végleges tartalmáról a májusi közzétételig csak találgatni lehet, már most megdöbbenést keltett az piacon. A pletykák szerint a G4 az alábbiakban lesz más, mint a korábbi változatok:
– A G4-ben nem lesznek „szintek” (A, B, C). Ennek elsősorban a korábbi félreértések szolgáltak alapul: sokan úgy gondolták, hogy az „A+” a vállalat fenntarthatósági teljesítményére utal, nem pedig arra, amit jelent: a közzétett információk mértékére.
– A G4 az értéklánc irányába mozdítja el a fókuszt. Nehéz ezzel vitatkozni, hiszen a legtöbb vállalatnak valóban az értékláncán keresztül jelentkezik a legnagyobb környezeti hatása. Azoknak a cégeknek azonban, amelyek komplex és többszintű értéklánccal rendelkeznek, bármilyen rendszerszintű megközelítés igen ijesztőnek tűnhet.
– A G4 növeli az indikátorok számát, 79-ről több mint 100-ra. A szükséges adatok begyűjtésére, rendszerezésére és az adatlapok kitöltésére várhatóan nagy erőforrásokat kell majd fordítani, valószínűleg a praktikusság kárára.
– A G4 nem tesz lépéseket azért, hogy megkönnyítse az olvasók helyzetét. Néhányan félnek, hogy a G4 szerint készülő jelentések kevésbé lesznek élvezhetőek az érdeklődők számára, ami oda vezethet, hogy a jelentések végül egy szűk, szakértői érintetti rétegnek szólnak majd; vagy akár azt az érzést keltheti, hogy senki sem olvassa el őket.
Az is igaz azonban, hogy ha a fenntarthatósági jelentéskészítést szeretnénk elterjeszteni a világon – különösen a feltörekvő piacokon, ahol a cégek még nem foglalkoznak jelentésírással –, akkor meg kell találni a megfelelő egyensúlyt aközött, hogy a G4 szerinti jelentéskészítés kihívást is jelentsen, de támogatást és értéket is nyújtson a felhasználóinak.
A fenti aggályokra reagálva a GRI szóvivője azt mondta, hogy az új szabvány – a G4 – azt kéri majd a vállalatoktól, hogy csak olyan indikátorokról számoljanak be, amelyek az ő vállalatuk szempontjából relevánsak, tehát nem jelent majd nagyobb terhet a vállalatok számára. „A jelentéstevő vállalat maga döntheti el, hogy milyen indikátorokról jelent” - mondta Marjolein Baghuis. Mindezeken felül a G4 jobb átláthatóságot kínál a „miről jelentsünk” és a „hogyan jelentsünk” közötti különbségről. Szerinte a G4 felhasználóbarátabb lesz mind a gyakorlott, mind pedig az újonnan jelentést készítők számára.
Amit, úgy tűnik, mindenki szeretne, az olyan megoldás, amely szigorú és megbízható, azonban eléggé rugalmas ahhoz, hogy a fenntarthatóság bármely szintjén lévő vállalat képes legyen általa javítani a teljesítményét.
Összeállította: Varga Judit Denkstatt Hungary
A cikk a Guardian Sustainable Business blog-on 2013. február 22-én és az Environmental Reader 2013. február 27-én megjelent írások alapján készült, és nem feltétlenül tükrözi a fordító véleményét.
