Dr. Szeles Péter, a Magyar PR Szövetség elnöke nemzetközi felmérésekkel érzékeltette a CSR-tendenciákat: első helyen áll a közösséghez fűződő felelősség, másodikként szerepel az alkalmazottak, majd a környezet figyelembe vétele, ezt követi a minőség iránti elkötelezettség és csak utolsóként szerepel a jótékony célú adakozás a vállalatok prioritásainál. Ezek közül is a cégek saját munkavállalóihoz fűződő kapcsolata értékelődött fel az elmúlt néhány évben. „Magyarországon azonban az a félreértés uralkodik vállalati körökben, hogy a pénzosztogatás egyenlő a felelősségteljes társadalmi szerepvállalással", véli Szeles.
Szeles Péter előadása:
Dr. Radácsi László, a Braun & Partners Network szakmai igazgatója miután felrótta a PR-szakmának, hogy időnként „elfelejtkeznek a tényekről", meglepő kijelentéssel állt elő: „Hazánkban nem mutatható ki közvetlen összefüggés egy vállalat CSR-kiadásai és az eredményessége között". Azzal azonban mindegyik felszólaló egyetértett, hogy egy vállalat jó híre, vagyis reputációja a legfontosabb céges vagyontárgy napjainkban, főleg a nagyvállalatoknál. Lakatos Zsófia, a Hill and Knowlton ügyvezető igazgatója ezzel kapcsolatban a Nike példáját említette, amely máig nem heverte ki a presztízs-vesztést, amelyet az okozott, hogy kiderült, a harmadik világban gyerekmunkásokat foglalkoztat. Sokan azóta a konkurens termékeket vásárolják, „holott nem tudhatjuk, hogy a többi világmárka nem folytat-e hasonló gyakorlatot."
Demcsák Mária főszerkesztő, a panelbeszélgetés vezetője rámutatott, hogy a kis- és középvállalkozások is egyre inkább ráállnak a társadalmi felelősségvállalásra. A Piac és Profit Etikai Díjára évről-évre több ilyen cég pályázik és nyeri meg az elismerést. „Nem azért teszik, hogy az imázsukat védjék, hanem mert ösztönösen érzik, hogy a „felelős profit", a versenytársakkal, a természettel, a társadalommal harmóniában végzett üzleti tevékenység nekik is jó."
Takács János, az Electrolux közép-kelet-európai vezérigazgatója felhívta rá a figyelmet, hogy egy vállalat által okozott környezeti károk enyhítése vagy orvoslása nem azonos a társadalmi felelősségvállalással. Lakatos Zsófia egy házhoz hasonlította a CSR-t, amelynek falai mögött bújik meg a cégek etikus működési gyakorlata, amelybe beletartozik a szelektív gyűjtés éppúgy, mint a bérek időben történő fizetése. A házból a csinos piros tető látható leginkább, a CSR-ben ide sorolhatók a nyilvános rendezvények, faültetések, és egyéb látványos akciók, amelyek nagyobb nyilvánosságot kapnak. De az igazán komoly társadalmi szerepvállalás az első jelenségcsoporton dől el, mégha az nem is hírértékű a média számára.
Új értékrendet körvonalazott Dr. Tóth Gergely, a KÖVET Egyesület a Fenntartható Gazdálkodásért vezetője, amely szervezet az interneten ingyenesen is hozzáférhető kiadványt publikált „A valóban felelős vállalat" címmel. Tóth szerint a gazdasági növekedés helyett békés együttműködés, versenykényszer helyett nyugalom, hatékonyság helyett hatásosság, haszon helyett pedig a boldogság fogalmával kell behelyettesíteni a jelenlegi üzleti logikát, és arra is felhívta a figyelmet, a felelős vállalat nem hajtja túl alkalmazottait, s a teljesítménykényszer nem viszi be azok magánéletébe, ami a válság idején túlságosan is jellemző.
Tóth Gergely előadása:
Lakatos Zsófia úgy véli, a gazdasági válság egy ideig biztosan háttérbe fogja helyezni a vállalatok környezettudatos felelősségvállalását, mert a pénzügyi szempontok kerülnek előtérbe, vagyis a cégek fennállása és profitabilitása a tét, a második szempont pedig a társadalmi kihatások lesznek, vagyis hány dolgozótól kell megválnia a cégnek. Radácsi bízik benne, hogy „a csökkenő erőforrások átgondoltságra kényszerítik a vállalatokat" CSR-stratégiájuk kialakításában.
Ez egyben gyorstalpaló kurzusnak is beillhet, melynek révén a hazai magántársaságok talán hamarabb kinövik a CSR terén látott gyerekbetegségeket - mert, ahogy Hackl Mónika, a TESCO Global Áruházak Zrt. kommunikációs vezetője mondta, „lehet képmutató és idealista válaszokat adni arra, mi a CSR, de a hosszú távon gondolkodás mindenképpen a kulcsa, hiszen egy vállalat éveken, sőt évtizedeken át kíván az adott (nemzet)gazdaság vezető szereplője lenni", és ez környezete érdekeinek figyelembe vétele nélkül nem lehetséges. Ugyanakkor azt is be kell látni, a CSR a piacgazdaság mechanizmusain alapul, nem önkéntes alapon megy, hanem üzleti érdek motiválja, tehát profittermelő tényező. Az irányadó paradigma újabban a „ triple bottom line" elve szerint méri egy vállalat eredményességét: people (emberek), planet (Földünk) és profit egységeként, ez utóbbit gyakran performance-nak (teljesítmény) finomítják a menedzsment-guruk.
Hackl Mónika a Tesco CSR programjait szemléltetve elmondta, hogy a cég az élen jár a hátrányos helyzetű fiatalok támogatásában, egy másik programjukban pedig igyekeznek minél inkább bekapcsolódni a helyi közösségek társadalmi felelősségvállalást érintő kezdeményezéseibe. A cég környezet iránti felelősségét mutatja az a program, mely során a korábbi ingyenesről öt forintra emelték a műanyag zacskók árát, arra buzdítván a vásárlókat, hogy lehetőleg minél kevesebb műanyag szatyrot használjanak. Az akció sikeres volt, így az ebből befolyt összeget, havi 15 millió forintot adományként jutatják el a felelősen gondolkodó szervezeteknek.
A multik elleni sms-beszólásokra reagálva tehát az a tanulság fogalmazódott meg, hogy nem lehet mindent a vállalatokon számon kérni. A hibák rendszerszintűek, és minden cég a létező paramétereken belül próbálja a lehető legtöbbet megtenni a közérdekért. Az SMS-ekre reagálva, Takács János hozzáfűzte, hogy a vállalatok hibáztatása a morális válság jele.
