A vállalati társadalmi felelősség (corporate social responsibility) fogalma több mint tíz éve jelent meg, mégis a mai napig sokan sokféle értelemben használják. John Nichols magyarországi brit nagykövet úgy fogalmazott: ténylegesen akkor beszélhetünk felelősségvállalásról, ha az adott intézménynek olyan a küldetése, jövőképe, értékrendje, hogy az üzleti stratégia részeként nemcsak a munkahelyi légkört veszi figyelembe, hanem a közösségi szerepvállalást, a helyi gazdaság fejlesztését, valamint a piaci és környezeti hatásokat is. Ennek a megközelítésnek az üzleti stratégia és a menedzsmenteszközök szerves részévé kell válnia.

Azok a cégek, amelyek a társadalmi felelősségvállalás terén kimagaslóan teljesítenek, az üzleti eredményeikben is pozitív hatásról számolnak be: jobb lett a kapcsolatuk ügyfeleikkel, erősödött az üzleti pozíciójuk, sőt a helyi közösségnek elkötelezett irányelvek növelték az alkalmazottak lojalitását.

A társadalmi szerepvállalás egyre jobban befolyásolja a részvények értékét is, a nagyközönség ugyanis átlátható, etikus irányelveket vár, derül ki a Magyarországi Brit Nagykövetségnek a társadalmi felelősségvállalást Magyarországon népszerűsítő kampánya kapcsán 2004-ben közzétett kiadványából.

A kérdés előtérbe került az Európai Unió fórumain is. Túl az előző két elnökség idején tapasztalt erős politikai szándékon, az európai társadalom érzékenysége is kikényszeríti a vállalati felelősséget a társadalmi konfliktusok feloldása, a partneri viszony kialakításának érdekében. A fenntartható fejlődés alapja, hogy a társadalom iránti felelősség az egyes cégek működésének és az üzleti világ egészének is szerves részévé váljon - hangsúlyozza két, a témában véleményformáló angol civil szervezet vezetője, Ernst Ligteringen, a Global Reporting Initiative elnöke és Simon Zadek, az AccountAbility igazgatója A társadalmi felelősség előírásainak, standardjainak és formáinak jövője című tanulmányban.

#page#

Az Európai Unió célja, hogy a vállalati teljesítmények és a fenntartható fejlődés célkitűzése egymással párhuzamba kerüljön. Számos közösségi útmutatás - standardok, módszerek, ajánlások - segíti az európai vállalatokat, hogy könnyebben eligazodjanak a témában. Ám az unió álláspontja az, hogy a cégek maguk alakítják a társadalmi felelősségvállalás konkrét formáit, az önkéntes vállalásokról azonban, az unió új direktívája szerint, kötelesek beszámolni - hangsúlyozza Zsolnai László, a Corvinus Egyetem Gazdaságetikai Központjának igazgatója.

Társadalmi nyomás, üzleti elvárás

A Prodi-kormányzás a fő céljaként fogalmazta meg a lisszaboni stratégiában is hangsúlyos fenntartható fejlődés elősegítését és emellett az üzleti világ felelősségének kérdéseit. Az új direktíva pedig már törvényi szintre emelte a politikai szándékot: a közepes és nagyvállalatok az évente közzétett pénzügyi jelentések mellett kötelesek beszámolni a nem pénzügyi tevékenységeikről is.

- Ezeknek az éves jelentéseknek tartalmazniuk kell a cég működésének társadalmi és természeti környezettel kapcsolatos hatásait - foglalja össze a direktíva tartalmát Zsolnai László, és hozzáteszi: a közepes cégek számára könnyítés, hogy a pénzügyi jelentés részeként számolhatnak be társadalmi szerepvállalásukról, s nem feltétlenül kell minden évben elkészíteniük ezt a riportot.

E téren amúgy a társadalmi nyomás is egyre erősebb. A pénzügyi befektetők is egyre gyakrabban érdeklődnek a nem pénzügyi beszámolók iránt, sőt! Az unióban az egyik legdinamikusabban növekvő terület éppen a társadalmilag felelős pénzügyi befektetések szektora; az Enron- és más hasonló botrányok megtanították a befektetőknek, hogy a vállalat társadalmi felelőssége vagy felelőtlensége a pénzügyi teljesítményre is hat. A közpénzekkel kapcsolatos magánpiaci tevékenység is fontos szektor - különösen az angolszász országokban -, a nagy nyugdíjalapoktól például rendszeresen számon kérik, hová helyezik ki tőkéjüket. Olyan tenderkiírásra is van példa, ahol pályázati feltétel a társadalmi felelősségről szóló jelentés bemutatása.

Teljes cikk a Piac és Profit júniusi számában.